A fiúk lelke túl nagy ahhoz, hogy beérjék a családdal, horizontjuk pedig tágabb, mint amilyet egy család nyújthat nekik. Tinédzseréveik közepe táján a srácok ki akarnak lépni oda, amit úgy hívnak, jövendő - de ehhez az kell, hogy létezzen is egy hely, ahová kiléphetnek, és létezzenek erős karok, amelyek támogatják őket.

Kapcsolódó idézetek

1. A tizenéves életszakaszban a fiatalok lassanként kilépnek korábbi énjükből, vagyis a család által teljesen körbevett és a rokonság alakította életből. Megismerik énjük új határait, eközben pedig keresik a lehetőséget, hogy elkülönüljenek a családjuktól. A szülők nagy bánatára e folyamat nem mindig méltóságteljesen zajlik le. Amint a fiatalok megízlelik a függetlenség gyümölcsét, gyakran minden elképzelhető módon megpróbálnak elszigetelődni a szüleiktől. Michael Slepian
2. A fiúk úgy élik az életet, hogy visszanéznek apáikéra. Utol akarják érni, lehagyni őket... vagy talán azt gondolják, nem akarnak olyanok lenni, mint ők. Jó vagy rossz, az apa irányjelző az életükben.
3. A tinédzserek (...) mintha mind egyenlőkké válnának, és nem maradna biztonság a világban. A gyerekkoruknak vége. Egy váróteremben vannak a felnőttkor szélén. A senki földjén, ami már nem az egyik, és még nem a másik. Ez néha irtó jó. Néha totál szívás. Sarah Pinborough
4. Nagyon sok fiatal érzi azt, hogy már ott áll a felnőttség kapujában, és hirtelen döntenie kell, mihez kezdjen az életével. Ilyenkor sokan hibás döntést hoznak, és utána hamar érezni kezdik, hogy amit választottak, az igazából nem az ő világuk. Sok ember nem azt a munkát végzi, és nem azt az életet éli, amit valójában szeretne. Törőcsik Franciska
5. Az ember azért akar gyereket, mert abból a lényből, akivel együtt él, már nem éri be eggyel, szeretné, ha volna kettő. Három. Négy. Satöbbi. A srácokban azután mindig azt a bizonyos lényt látja viszont - meg persze önmagát. Vámos Miklós
6. Egy tizenévestől, aki éppen a mesés gazdagság kapujában áll, nem kis teljesítmény végiggondolni, hová szeretne eljutni, mire véget ér a szerződése és a pályafutása.
7. Kamaszként mindennel problémánk van, mert kívül-belül változunk. Kialakulóban van a saját szemléletünk, ehhez viszont túl sokat kell feldolgoznunk, megértenünk viszonylag rövid idő alatt. Sokszor összezavarodunk. A félelmet és a szorongást az válthatja ki, hogy nem tudunk megfelelni az érett, a szülőkről leválni képes kis felnőtt képének. Túlzottan is fontossá válik, hogy mit gondolnak rólunk mások. Racionálisan tudjuk ugyan, hogy nem várják el, hogy előbb felnőjünk, mint ahogy képesek vagyunk rá, de tudat alatt mindig meg akarunk felelni egy mások által kialakított vagy jónak gondolt nagykorú, felnőtt élet normáinak. Kováts Laura Rozália
8. Előbb-utóbb - és tudom, hogy tinédzserek mellett ez az idő nagyon-nagyon hosszúnak tûnik - a gyerekeink kénytelenek egyedül felnőni, fejlődni, tanulni és érni. Nem vállalhatjuk át tőlük ezt a feladatot.
9. Legtöbbünk elé olyatén célokat tûznek ki, mint az iskolák elvégzése és a rendes munkahely megszerzése, utóbbi helyett a lányokkal a kézfogóra és a gyerekszülésre koncentrálnak. Ennyi. Aztán ott áll egy seregnyi ember, diploma a falon, íróasztal egy vállalatnál, két szép srác otthon, és sejtelmük sincs, amúgy mihez kezdjenek magukkal, ezért aztán várni kezdik a halált. Vagy éppenséggel rettegnek tőle. Mert más már nem lehet hátra. Vavyan Fable
10. A gyerek, ha felnő, úgyis elhagyja szüleit. A fiatalok előre néznek, meggondolatlanságukban mindig új élményeket keresnek, és keveset törődnek az emlékek egyre sûrûsödő terhével. Ezért nem haladhat együtt öreg és fiatal, és ezért halad előre a világ. G. Hajnóczy Rózsa