Széchenyi István

Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.

Minden becsületes szívnek legszentebb a hon.

Ha csekélységekben nem vagyunk szigorúak önmagunk iránt, nagy dolgokban, ha akarunk, sem lehetünk.

Tisztelek minden véleményt - kivéve a megvásároltakat - ezeket megvetem.

Isten embernek soha nem segít közvetlen, de mindig csak közvetve, "esze, tudománya, szorgalma által".

Tőlünk függ minden, csak akarjunk!

Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát.

Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.

Bizonyosan testére és így egész személyére nézve tökéletesb ember az, ki több gimnasztikai ügyességgel bír.

Kisded makkbul idővel termő tölgyfa lesz, ha jól gondozzák.

Becsület nélkül az Istennek minden adományai keserûk.

Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.

Tapasztalást pénzért venni vagy hagyományképpen kapni nem lehet.

Az öncsalás esztelenség.

A szív mindarra tökéletesen alkalmatlan, aminek sikere számításokon alapul.

A szerelem és szeretet közt nagy a különbség. Az első vak, a másik szemes.

Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit.

Nem vagy szabad, míg önmagadért élsz, mert önzésed rabja maradsz.

A beszéd jóval több bajt okoz e világon, mint a hallgatás.

Az embereket (...) annyiféle benyomás ûzi, hajtja, hogy nagy részüket többnyire a körülmények áradata sodorja magával. De hogy élettelen tuskóként ragadjanak magukkal a hullámok, s mi még annyira se szabhassuk meg irányunkat, hogy saját akaratunkból érjük el életünk bal vagy jobb partját, ily passzívan, ilyen tehetetlenül mégsem lenne szabad sodortatnia magát egy olyan lélekkel bíró lénynek, amilyen az ember.