Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember szabad: de megszûnik az lenni, mihelyt nem hisz szabadságában: és minél több hatalmat tulajdonít a végzetnek, annál többet rabol el saját szabadságából. Gian Giacomo Geronimo Casanova
2. A szabad ember harcos. - Mi szerint mérettetik az egyén és a népek szabadsága? A leküzdendő ellenállás és a fáradozás szerint, aminek az az ára, hogy felül maradjunk. Friedrich Nietzsche
3. S az a szabadság, amikor az ember erkölcsi ítéletéhez híven, s tekintet nélkül érdekeire, választ elv s elv, rendszer s rendszer között, s magáévá teszi az egyiket, avagy elfogadja a másikat, vagy visszautasítja mind a kettőt. Faludy György
4. Az ember folyton választásra kényszerül: szabadság vagy jólét, szabadság szenvedéssel vagy boldogság szabadság nélkül. És az emberek többsége a második utat választja. Szvetlana Alekszijevics
5. Az ember csak akkor tudja meg, mi a szabadság, amikor elveszíti. Gunnar Garfors
6. Az ember küzd, hogy tartozzon valahová, és amikor eléri, mindent megtesz, hogy visszanyerje a szabadságát. Tisza Kata
7. Az ember akkor lesz szabad, ha látja: mindennek létezik alternatívája, hiszen az élet szakadatlan választások, döntések sorozatából áll.
8. Az ember szabadsága (...) abban nyilvánul meg, hogy a lét határhelyzeteiben választhat. Assi Dayan
9. A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik. Hamvas Béla
10. Az ember a legnagyobb testi megpróbáltatást is eltûri, ha van valami értelme. Eltûri, ha tudja, hogy ezzel jogot válthat magának a jobb jövőhöz. Eltûri, ha látja, hogy egyelőre ez a szabadság ára. Eltûri esetleg még ilyen kilátások nélkül is, ha tudja, hogy valami nagy és tiszta ügyet szolgál vele. Bálint György