Szent Ágoston

Amilyen mértékben növekszik benned a szeretet, olyan mértékben növekszik szépséged, mert a szeretet a lélek szépsége.

Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceánok mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett.

Keressétek, amit kerestek, de nem ott található, ahol keresitek. Boldog élet felé loholtok a halál országában, de nincs ott boldog élet.

Semmi sem győz meg, csak az igazság, semmi sem ment meg, csak a szeretet.

A szeretet azzal mérhető, hogy valaki méricskélés nélkül szeret-e.

Halott lettem, hogy élhessek.

Amint minden rossznak gyökere az önzés, úgy minden jónak gyökere a szeretet. Nélküle a gazdag is szegény, vele a szegény is gazdag.

Az ember természetes vágyódással szereti az örömet is, az igazságot is, de mindegyiket gyakran rossz helyen keresi.

Az a szeretet, amely véget ér, sohasem volt igazi.

Az igazi barátság feltételezi a szeretetet, mely a gyengédséghez vezet el, a bizalmat, mely nem aggodalmaskodik barátunk hûtlenségének lehetőségén, a szabadságot, amely nem fél kimondani a maga véleményét, az egybetartozás érzését, amely nagylelkûen tud adni, és örömmel elfogadni.

Te a hegyek magasát, (...) az óceán partjait és a csillagok vonulását csodálod, de megfeledkezel arról, hogy az emberi léleknél nincs csodálatosabb.

Éppen nem nagy dolog elkezdeni a jót. Azt be is végezni, egyedül ez teszi az embert tökéletessé.

Lelki nyugalmunknak négy zavarója van: a vágy, az öröm, a szomorúság és a félelem.

A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.

Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele. A szeretethez nem kell teli erszény.

Csak a halállal való szembesüléskor születik meg az ember igazi énje.

Inkább akar valaki ép elmével panaszkodni, mint háborodottan örvendezni.

Ki vonná kétségbe, hogy él, emlékezik, belát, akar, gondolkodik, tud, ítél? Mivelhogy ha kételkedik is, él; ha kételkedik, emlékezik arra, amiben kételkedik; ha kételkedik, felismeri, hogy kételkedik; ha kételkedik, akkor bizonyos akar lenni; ha kételkedik, akkor gondolkodik; ha kételkedik, akkor tudja, hogy nem tud semmit; ha kételkedik, akkor tudja, hogy nem szabad meggondo­latlanul beleegyezését adnia. Kételkedhet az ember, ami­ben csak akar, de ezekben nem kételkedhet: mert ha ezek nem volnának, akkor még csak kételkedni sem tud­na semmiben.

A bûnt üldözzétek, ne a bûnöst!

A legtiszteletreméltóbb, legtisztábban érthető, leginkább megvilágosodott és legmegbízhatóbb állandó a világban nem csak az, hogy boldogok akarunk lenni, hanem hogy csakis azok akarunk lenni. Maga a természetünk követeli ezt meg tőlünk.