Szent-Györgyi Albert

A legnagyobb szolgálat, amit a hazámnak tehettem, az, hogy életben maradtam.

Az élet csak a víz játéka.

Élet (...) önmagában nincs. Élet van, csak nem lehet az anyagtól elválasztani. Az élet az anyagnak egy sajátsága, szerkezetének következménye. Olyan, mint a mosolygás. Mosolygás is van, de nem választhatom le azt az ajaktól, és nem tarthatom egyik kezemben, és a másikban az ajkat, mert a mosolygás nem más, mint az ajak játéka.

Kincsként őrzöm tudatlanságomat; kényelmesnek érzem. Nem felhőzi be naivitásomat, szellemem egyszerûségét, azt a képességemet, hogy gyermeki módon csodálkozzam a természeten és felismerjek egy csodát még akkor is, ha mindennap látom.

Általánosan elterjedt vélemény, hogy a memorizálás nem okoz bajt, hogy a tudás nem ártalmas. Attól tartok, hogy árthat. A holt ismeretanyag eltompítja a szellemet, megtölti a gyomrot, anélkül, hogy táplálná a testet. Az elme nem feneketlen gödör, és ha beleteszünk valamit, esetleg ki kell hagynunk belőle egy másik dolgot.

Nincs alapvető különbség az ember és az általa lenyírt fû között.

Egyetlen nyúl önmagában sosem lenne képes szaporodni, és ha az életet az önreprodukció jellemzi, akkor egyetlen nyulat nem is nevezhetnénk élőnek.

Amit "életnek" nevezünk, az egy bizonyos minőség, az anyagi rendszerek bizonyos reakcióinak az összessége, ahogyan a mosoly az ajkak minősége vagy reakciója.

Az embernek szüksége van az izgalomra, kihívásra, és egy gazdag társadalomban minden könnyen elérhető. Az unalom veszélyes, ugyanis könnyen arra késztetheti a társadalmat, hogy az izgalmat, felelőtlen és tudatlan vezetőket követve, politikai kalandban és katasztrófapolitikában keresse.

Nem kell meghamisítanunk a történelmet; a történelemben megvan az a tendencia, hogy meghamisítsa saját magát, mert a csatamezőről csak az élő tér vissza, hogy elmondja, mi történt. Ha csak egyszer visszatérhetne a halott is és elbeszélné a gyalázatos véget, amit megért, ma a történelem és a politika nem lenne ugyanaz.

A víz az élet lényege és anyaméhe, szülőanyja és a közege. Víz nélkül nincs élet. Az élet elhagyhatja az óceánt, miután képessé vált bőrt növeszteni, egy olyan zsákot, amelyben magával viheti a vizet. Még mindig vízben élünk, de most a víz már bennünk van.

Oktatásunknak lényegében csak egy célja van: olyan emberek megformálása, akik szemüket a táguló horizontra függesztve szilárdan megállnak a lábukon.

Ahogyan ma tanítunk, olyan lesz a holnap.

Ritka kivételektől eltekintve az emberek valójában egyedül önmaguk iránt érdeklődnek. Mindenki szükségszerûen saját világának a központja.

Legtöbb társadalmi intézményünk - miközben a társadalom szolgálatában tetszeleg - saját érdekeit szolgálja. Ez egyaránt érvényes hadseregekre, egyházakra és kormányokra.

Az ifjúság (...) önmagát tanítja, és saját világot alkot magának.

Az élet nem más, mint egy nyugvópontját kereső elektron.

Minden felfedezés azért felfedezés, mert ellentétben áll az összes tudással... ma is úgy vagyok, ha valamit mondok és elvetik, akkor az nagyon jó, mert lehet, hogy az egy felfedezés, és ha valamit elfogadnak, akkor azon elszomorodok, mert úgy látszik öregszem, és már semmi újat nem tudok mondani.

Az emberi gondolkodás szabadsága igen korlátozott. Valamennyien igen szûk kalitkában, "korunk szellemében" élünk, mozgási szabadságunk nagyon csekély. Ha különböző korokban az emberek különbözőképpen gondolkodtak, az elsősorban nem annak köszönhető, hogy a kalitka tágult, hanem annak, hogy elmozdult.

Az ember (...) azért tarthatja kézben saját jövendőjét, mert az agy sok vonatkozásban hasonló egy újonnan szerkesztett géphez: a számítógéphez. A számítógép is szerkezet, mint annyi más konstrukció, de hogy mit képes elvégezni, az nem csupán a nyers váztól, hanem finom elektronikus vagy mágneses szerkezetétől is függ, amelyet programozással megváltoztathatunk.