Szepes Mária

Ha nem volna a csoda igaz, Nem tudnál róla. Éji erdőként benned zúg varázsa, Kezdd elfogadni! Nem halsz meg, soha!

Soha, senkinek ne kívánj rosszat, még gondolatban sem.

Más a szerelem és más a szeretet. A szerelem az, amivel társulsz, amiből gyermekek fakadnak, s utána meghalnak. A szeretet az, ami a világmindenség minden élőlényét egyformán szereti, azért szereti így, hogy segítsen az embereken, különben elvesznének.

Ha csak egy embert, egy lelket megmentesz, már nem éltél hiába.

Aki mindenki fölé akar emelkedni, az egyedül van, és csak önmagához hû. Mindenkit felhasznál, de senkiben sem bízik.

Ne kívülről nézz önmagadra, hanem belülről nézz kifelé!

A hit magában, tudás nélkül kaotikus, ködös valami, és könnyen csődöt mond, alkalmazhatatlanná válik a kétségbeesett szükség óráiban.

Ne hidd, hogy befejezted, vagy befejezhetem. Sohasem kértük, célunk a végtelen. Jó volt haladni eddig kéz a kézben.

Nem félt semmitől. Nem kötődött semmihez. A változás mögött a szüntelen megújulás örökkévalóságában élt. Mindig azt tette, amit tennie kellett. Azt hiszem, ez a szabadulás formulája!

Neki valamiféle jelkép voltam; saját ifjúságának visszfénye. Próbált megkapaszkodni bennem, mert megérintette az életősz, s fázni kezdett belül. Amikor elhagytam, ott maradt csupaszon, dideregve. Többet vesztett velem, mint tanulékony, heves szeretőt. A hitét vesztette el önmagában.

Aki teljesen feladja a múltért a jelenét, talán a jövőt is elveszíti.

Az egymástól látszólag teljesen különböző, párhuzamos cselekménysorozatok oka mindenképpen bennem van. Az én emlékeimmel, problémáimmal függnek össze akkor is, ha szereplői idegenek nekem. A helyzetek is csak bizonyos hasonlóságokat mutatnak, de nem azonosak saját múltbeli átéléseimmel vagy jövőbe vetülő, szorongásos képzeteimmel.

Ahol megszületik egy magasabb kultusz, ott véget ér a hanyatlás.

Minden zuhanás végén oltár előtt ébred az ember.

Szent dolgokról ne beszélj tûz nélkül!

Tudod-e miért születtünk egy korba, foglalkozásba? Szellemünket ugyanaz a titok izgatja. Véletlen nincs. Együtt köszönjük józan mámorunkban.

Tudsz-e szeretni anélkül, hogy birtokolnál?

Az a baj ugye, hogy az egyformák közé nem illesz, Fejed egy kicsit kiáll. Erről nem tehetsz. Hogy lenyessék, ahhoz már nincs bennük mersz.

Keresd hát láthatatlan barátok szellőtől kavart nyomát, fény jelbeszédét, csillanó lidércfutását. Nincsenek közel. Nincsenek távol. Lelkedet várják.

Véletlen nincs. Ha sorsod urai valakivel összehoztak, mit gondolsz, mi volt a céljuk vele?