Szepes Mária

Megtanított rá, hogy az emberek cselekvéseinek ne csak két oldalát figyeljem; ne csak hazug, álarcos, fizikai botladozásukat és indulatéletük asztrál sûrûjét mögötte, mert így mindössze megvetni tudom őket, hanem lessek be az átderengő harmadik síkra is, ahol mindennek értelme, megoldása rejtőzik.

Tőlem nem kell félned. Érzem, hogy határozott céllal szegődtél hozzám. Tudom, nem mérhetlek olyan mértékkel, mint a többi teremtményt. Valamit akarsz tőlem, amit talán csak én nyújthatok neked... miért nem vagy őszinte hozzám?

Az emberek, akik a mulandóság farsangján összeakadnak egymással, maskarát viselnek, és az álarc alatt sokszor nem ismernek rá saját testvérükre sem. Aki azonban tudja, hogy legjobb barátja, rokona, szellemének kedves, régóta nélkülözött társa az, akivel egy idegen test rövid időre felöltött jelmezében találkozott, nem törődik a külsőséggel, és csak a lényeget, az ősi valóságot szolgálja a másikban.

A tudomány meg nem alkuvó szolgája, aki becsületesen végigjárja az utat, legfeljebb nagyobb kerülőt tesz, míg elérkezik a felismeréshez, hogy minden út a Teremtő Szellem misztériumához vezet. A hagyományok beavatottja eleve ebből indul ki.

Az emberek általában nem nélkülözhetetlenek, mert ha azok volnának, nem cserélgetné őket szüntelenül, forgalomból kivont pénzek gyanánt, a halál.

Ne felejtsd el, hogy egy jó feleség olyan, mint egy zenebohóc: minden hangszeren tud játszani.

Félni valamitől annyit jelent, mint mágnessé válni a félelem tárgya számára. Ha megszûnt a félelem, megszûnt a vonzás.

Minden szenvedés, kötés, szerelem, rémület, nyomor, betegség és halál csak képzet. Addig van ereje, míg hitünkkel, gondolaterőnkkel anyagot, testet adunk létéhez.

Gonosz, maró, kegyetlen szavak gyógyíthatatlanabb sebet, veszedelmesebb mérgezést okoznak a durva fizikai sérülésnél. Az egyszer kiejtett szót soha többé nem vonhatjuk vissza! Bántó, kíméletlen, a másik gyengeségeit könyörtelen kritikával ostorozó szavak görcsöt, sokkot, titkon gennyedő fekélyt okoznak a lélekben, gyógyulást soha! De nemcsak az indulatból, sértett hiúságból, féktelenségből a másik lényébe döfött szavak a veszedelmesek. A játékos meggondolatlanságból kiejtett baljós tartalmú megjegyzések is mélyre hatolnak és megfogannak egy feszült pillanatban.

A szerelem a személyiség legállatiasabb, legördögibb és legistenibb területe. De bármelyik területet érinti ezek közül, ott sötétséget vagy angyali gyümölcsöket: sorsot, életet, halált teremt.

Szentséges ég miképpen hihettük, hogy rajtunk kívül és körülöttünk döntenek végül rólunk bíráink? Bennünk ítélkeznek.

Minek sajnálni, amit elhagyunk? Tolongó emberek közt egyedül vagyunk. Elszöktek, akikkel összetartoztunk.

A női-férfi szerelemben mindig a gyengébb szenved. Az, aki jobban szeret.

Nincs jogom másokat az igazzal fejbe verni. Nincs jogom hitüket a múlóban elvenni. Lelküket szeretném balzsammal simogatni.

NEM ELÉG hinni. Ne bámulj kábán az örvénybe! Lehúz. Tekints fel! Figyelj benső egedbe! Csupa fontos jel. Utat mutat a végtelenbe.

Rájöttél-e arra, hogy csalódásaid nagy része helytelen várakozás volt, s eredményeid, örömeid legtöbbször szerény alázatodból születtek?

Ha eltakarítja lelkében a pillanatéletû tudat gondolatlepkéit, megtalálja alatta a bizonyosságot, hogy várt rám.

Tudod-e hogy a belső csend lelked gyógyforrása? A jeges ma elől takarót sző rád egy kegyes párka. Egyszer majd ráébredsz mitikus önvalódra.

A csodálkozást soha ne feledd! Akard a szépet, a jót mindig megtedd! Bölcsek aranyának mágnese a lelked.

Nagyon halk a zizegő hang benned. Rezonancia, amit feléd küld a láthatatlan hárfa. Figyelj rá. Mindig neki van igaza.