Szondy Máté

Nem attól lesz boldog egy párkapcsolat, ha egyáltalán nincsenek a két ember között összeütközések. Sokkal inkább arról van szó, hogy a boldog párkapcsolatokban másképp kezelik a konfliktusokat - és ezt meg lehet tanulni.

A megbocsátáshoz elengedhetetlen a sérelem és a sérelem által kiváltott érzések felidézése. Ez a lépés sokszor fájdalmas, dühvel és szorongással jár - a továbblépés ugyanakkor nem képzelhető el a negatív érzések kimondása nélkül. Megélt harag nélkül nem lehet megbocsátani.

Egy gondolat nem más, mint egy gondolat. Nem egyenlő a valósággal, sőt, sokszor köszönőviszonyban sincs vele. Ezért aztán nem szabad mindent elhinnünk az elménknek.

Az elme szinte legyőzhetetlen vitapartner, az "igen, de..." utolérhetetlen bajnoka.

Kérdéses, hogy általában a gondolatok mennyi figyelmet érdemelnek. Bármilyen gondolatról legyen is szó, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egy gondolat csak egy gondolat - az elménk terméke, szavak, mondatok sora, ami az esetek nagy részében köszönőviszonyban sincs a valósággal.

Az élet értelmének megtalálásával (megteremtésével) kapcsolatban is magunkra vagyunk hagyva (abban az esetben persze, ha nem elégszünk meg a készen kapott válaszokkal).

A halál arra figyelmeztet, hogy az életet nem lehet elhalasztani.

Hál' istennek a modern pszichológia keretében nem értelmezhető a gondolatbûn fogalma: azt, hogy mi jut az eszünkbe, csak korlátozottan tudjuk irányítani, ezért nem vagyunk érte felelősek (a viselkedéssel persze teljesen más a helyzet!).

Képzeljen el egy olyan hajót, amely horgonyvesztetten sodródik a nyílt tengeren. Ki van szolgáltatva a szélnek és az áramlatoknak, nem képes megállni. Ha viharba kerül, a helyzet még rosszabb: az egyre erősödő és egyre nagyobb hullámok könnyen ijesztő, fenyegető, ismeretlen vidékekre sodorják. Ugyanígy vagyunk az érzelmi viharokkal: a szorongás hulláma gyorsan rémítő "helyekre" sodorhat minket - oda, ahol az anyagi csőd, a betegség, a magány, a kudarcok és a halál bekövetkezése teljesen nyilvánvalónak tûnik.

Teljesen normális, ha az emberek szorongást élnek át az egészséggel és a környezetváltozással kapcsolatban - nem patologizálhatjuk azt, ha valaki reálisan látja a jövőt.

A pszichoterápiával kapcsolatban általában két negatív állásponttal találkozhatunk. Az egyik szerint terápiába járni egyfajta úri huncutság, amire csak az Amerika-majmoló, unatkozó háziasszonyoknak van szükségük. A másik álláspont szerint a terápia titkolni való szégyen (a szégyenfolt nagysága valahová a herpesz és a szifilisz közé esik). Természetesen egyik állítás sem igaz. A pszichoterápia hatékony segítség, ha valaki lelki vagy viselkedéses problémákkal küzd, vagy ha az őt érő nehézségek, traumák miatt elakad az életében. Ilyenkor a segítségkérés nem gyengeséget jelez, hanem az önismeret és a bátorság jele.

Káros és veszélyes lehet az az indokolatlan pszichologizálás, amely minden testi tünet mögött lelki okot keres.

Nem a felejtés, hanem az emlékezés segíti a gyógyulást és a továbblépést. Pozitív és negatív emlékek, örömök és bánatok.

Alkalmazhatok bármilyen kifinomult, hatásvizsgálatokkal alátámasztott módszert, lehetnek bármilyen mély értelmezéseim, sok esetben a legelemibb dolog, a valódi emberi kapcsolat, az emberség segít.