Thomas Mann

Az elnevezés, ha nem is kritikát, de mindig meghatározást jelent, azaz: beillesztést az ismertbe és megszokottba.

Még sohasem láttam teljesen egészséges embert.

A muzsika fölébreszti az időt, bennünket az idő ínyenc élvezésére serkent, általában: ébreszt, serkent... ennyiből erkölcsös. A mûvészet annyiban erkölcsös, amennyiben serkent.

A zene felbecsülhetetlen, mint végső lelkesítő eszköz, mint felfelé és előre hajtó erő, ha a szellem elő van készítve hatására. De úgy kell lennie, hogy az irodalom megelőzze a zenét. A zene egymaga nem viszi előbbre a világot.

A tehetséges ifjú nem íratlan lap, nem: inkább olyan lap, amelyre láthatatlan vegytintával már minden fel van írva, a helyes csakúgy, mint a téves, és a nevelő dolga, hogy a helyeset minél határozottabban kifejlessze, az érvényesülni próbáló téveset azonban szakszerû behatással egyszer s mindenkorra kitörölje.

Az az ember, aki beteg emberként él, az csak test, ez benne az embertelen és a megalázó... a legtöbb esetben nem jobb, mint egy holttest.

A lélek test nélkül éppoly embertelen és szörnyûséges, mint a test lélek nélkül, egyébként az első ritka kivétel, a második pedig szabályos jelenség.

Az ördögnek nem nyújthatjuk a kisujjunkat úgy, hogy el ne kapja az egész kezünket, sőt az egész embert.

Ha valaki buta is, meg beteg is hozzá, ha ez a kettő összejön, ez talán a világon a legszomorúbb.

Minden út sokkal hosszabb, ha először tesszük meg, mint amikor már ismerjük.

Minden munka nehéz, amely megérdemli a munka nevet.

Az általánosan kötelező mértéket meghaladó rendkívüli teljesítményre hajlandónak lenni olyan korban, mely a "minek?" kérdésre nem tud kielégítő választ adni: ehhez vagy olyan fokú erkölcsi önállóság és közvetlenség kell, amely ritkán fordul elő, és már hősiesnek mondható - vagy pedig robusztus életerő.

Az ember nem csak egyéni életét éli, mint elkülönülő személy, hanem, tudatosan vagy öntudatlanul, kora és kortársai életét is.

Mint az idő, a tér is feledést szül: de olyan módon teszi ezt, hogy az ember személyét kioldja kapcsolataiból, eredeti és szabad állapotba helyezi, sőt még a pedánsból, a nyárspolgárból is szempillantás alatt amolyan csavargófélét csinál. Azt mondják, az idő a Léthe vize; de az idegen levegő is valami afféle ital, s ha hatása tán kevésbé alapos is, de annál gyorsabb.

Vajon mikor függött egy történet időkurtítón szórakoztató volta vagy unalmas hosszadalmassága a tértől s időtől, amelyet a történet elfoglal?

A királynak mindig igaza van... a legmagasabb személy fölötte áll minden szemrehányásnak.

Ha valakinek van fantáziája, az nem azt jelenti, hogy képes kiagyalni valamit, hanem azt, hogy képes a létező dolgokból létrehozni valamit.

Nincsen valami sok hitem, nem is nagyon gondolok a hitre, hanem sokkal inkább azokra a javakra, melyek a hit nélkül léteznek és sokkalta inkább a kételkedés termékei.

A hitetlenség csaknem még fontosabb, mint a hit. A hithez egy adag hitetlenség is tartozik.

Rosszul gondolkozik az, aki összetéveszti a külsőleg megvalósíthatót a belsőleg lehetségessel.