Thomas Mann

A boldogság csak egy szempillantásig tart.

A lelki depresszió egy bizonyos állapotában mindaz, ami bennünket rendes körülmények között bosszant, és belőlünk egészséges méltatlankodást vált ki, bágyasztó, tompa és hallgatag búbánattal üli meg lelkünket.

A múltat ünnepelni szép dolog, ha az embernek a jelent és a jövőt illetően rendben van a szénája... Kellemes az ősökre emlékezni, ha az ember egynek tudja magát velük, és tudja magáról, hogy mindenkor az ő szellemükben cselekedett.

Az a férfi, aki szilárdan és kétségek nélkül áll a hivatásában, csak a hivatását ismeri, csak arról tud, csak azt tartja nagyra.

Az élet kemény és az üzleti élet könyörtelen és józan áradata tükörképe a teljes, nagy Életnek.

Az életben csak olyankor izgulunk és mérgelődünk egy ajánlaton, ha ellenkezésünkben nem érezzük magunkat egész biztos talajon, és bévül nagyon is kísértésbe jövünk, hogy a tervet magunkévá tegyük.

Nem az ész a legfőbb a világon!

Szerencse és Siker bennünk vannak. Kell, hogy tartsuk őket: erősen, mélyen. Mihelyt itt benn valami kezd lazulni, engedni, kifáradni, tüstént minden felszabadul körülöttünk, ellenáll, szembeszáll, kivonja magát befolyásunk alól... Akkor jön egyik a másik után, vereség vereségre következik, s az ember elkészül.

Az ember olyan fiatal, vagy öreg, amilyennek érzi magát. És ha megjön az óhajtott jó, megkésve, nehézkesen, akkor mindazzal a kicsinyes, zavaró, bosszantó kísérettel jön, a valóság minden sarával, amivel a képzelet nem számolt, és ami az embert ingerli.

A jó mindenkor elkésve jön, mindig későn készül el, amikor az ember már örülni sem tud neki istenigazában.

Aki boldog, az egy helyben marad.

Vágyaink és cselekedeteink idegeinknek bizonyos nehezen meghatározható szükségleteiből fakadnak.

A házasságban korántsem közömbös, kinek az oldalán van a... morális fölény.

Az életben nem azon fordul meg valami, hogyan mondjuk el és fejezzük ki, hanem azon, hogy miképpen gondoljuk és érezzük.

Az ember nem folytat olyan életet, amelyet még maga előtt sem mer védelmezni!

Minden üzletember gazember.

A világ bizalmát igazában csak akkor szerzi meg az ember, ha házigazda és családapa.

A legényéletnek van valami mellékíze, ami elszigeteltségre és ténfergésre emlékeztet.

Mindig azon a véleményen voltam, hogy minden ember egyenlő, és nincs szükség közvetítésre köztünk és a Jóisten közt.

Nem mindig makulátlan mindenki, aki a hosszú szoknyát viseli, és folyton "Uram! Uram"-ozik.