Tim Marshall

Ha a lakosok közül minden negyedik a legmélységesebb szegénységben sínylődik, az országnak sem könnyû gazdaggá válnia.

A háborúk kirobbanásának oka mindig is a másiktól való félelem és a bírvágy volt.

A végső határ mindig feltüzelte az ember képzeletét, de mi élünk először olyan korban, amikor az emberiség valóra váltotta az álmot, és kilépett a világûrbe; a jövő útján megtett egy millimétert a végtelen felé.

A földrajz mindig is egyfajta börtön volt - korlátai megszabják, mi alkot egy országot, és mivé válhat egy nemzet, és rácsai közül az államférfiak gyakran megpróbáltak kitörni.

A földrajzi adottságok természetesen nem határoznak meg minden eseményt és folyamatot. A történelem hullámverésében fel-felbukkannak hatalmas eszmék és nagy formátumú vezetők - ám mindennek és mindenkinek az adott földrajzi helyzet korlátai között kell érvényesülnie és tevékenykednie.

Az első ember - a 27 esztendős Jurij Gagarin szovjet ûrhajós - 1961-ben jutott túl a Vosztok-1 ûrhajó fedélzetén a sztratoszféra felső határán. Szomorú kis adat mindannyiunkról, hogy egy honfitársa, bizonyos Mihail Kalasnyikov nevét világszerte sokkal jobban ismerik az emberek.

Nagy a kísértés, hogy úgy gondoljunk ûrbeli vállalkozásainkra, mint egy békésen együttmûködő emberiség közös jövendőjére, ám a hatalomért való versengés eleinte minden bizonnyal folytatódni fog az ûrben is.

Amikor végül megindulunk a csillagok felé, a kihívások olyan hatalmasak lesznek, hogy talán már nem oroszokként, amerikaiakként vagy kínaiakként, hanem az egész emberiség képviselőiként fogunk útra kelni. Addig azonban - noha a Föld gravitációját már legyőztük - még foglyai vagyunk saját gondolkodásmódunknak, a másik iránti gyanakvásunknak és az erőforrásokért való versengés szellemének. Még nagyon sokat kell fejlődnünk és alakulnunk.