Tim Marshall

Az univerzum végtelen, és végtelenek a lehetőségek is. Ettől lesznek annyira érdekesek a tudományos-fantasztikus mûvek. A belátható jövőben mindazonáltal jelenlegi tudásszintünk határokat szab és felszabadít. Felszabadít, mivel ennek köszönhetően nyújthatjuk ki a kezünket a csillagok után, ez pedig olyan lehetőség, amely egészen a közelmúltig sosem volt adott. De határokat is szab, mert a tudásunk nem győzheti le az ûr hatalmasságát és a természet törvényeinek kötöttségeit.

Az ûr méretéből kiindulva és figyelembe véve a sok milliárd bolygót, valószínû, hogy valahol igenis kialakult az intelligens élet. (...) Annak az esélye, hogy a Naptól a harmadik bolygó az egyetlen, ahol intelligens élet alakult ki, egy a sok billióhoz.

Az ember mindig is felfelé tekintett, az éjszakai égboltra, és álmodozott. Mára el is értük ezt a magasságot: egyértelmûen meg van írva számunkra a csillagokban, hogy mind magasabbra törjünk. Ha együtt vállalkozunk erre, hamarabb oda is juthatunk. A határ ugyanis ma már a csillagos égnél is messzebb van.

A falak sokat elárulnak a nemzetközi politikáról, bár azok a szorongások, amelyeket jelképeznek, valójában átívelnek a falak által elválasztott államok határain.

Minden történetnek két oldala van, ahogyan minden falnak is. Ahhoz, hogy megértsük, mi történik a világban, tudnunk kell, mi osztott meg bennünket a múltban, és mi oszt meg bennünket még ma is.

A globalizáció óhatatlanul közelebb hoz bennünket egymáshoz. A globalizáció valóban fellendítette a nemzetközi kereskedelmet: elég egy kattintás, és Sanghajban valaki dobozba teszi és elküldi nekünk, amit rendeltünk. De ez nem feltétlenül egyenlő az egyesüléssel. A globalizáció falak építésére is ösztönzött, különösen a 2008-as pénzügyi válság után, amikor a pénzbőség elapadt.

Mark Zuckerberg, a Facebook társalapítója abban hitt, hogy a közösségi média egyesíti az emberiséget. Később beismerte, hogy tévedett. Bizonyos szempontból persze közelebb kerültünk egymáshoz, ugyanakkor a közösségi média olyan új virtuális törzseknek is felerősítette a hangját, és lehetővé tette a megszerveződésüket, amelyek közül némelyek csak fröcsögnek és megosztottságot szítanak a világhálón. Úgy tûnik, soha korábban nem létezett ennyi törzs, és soha korábban nem volt a törzsek között ennyi konfliktus.

Azt hisszük, birtokában vagyunk az egyetlen lehetséges igazságnak, és emiatt az ellentétes nézeteket vallókat alsóbbrendûnek tekintjük. A felsőbbrendûség ilyen biztos tudata mellett gyorsan épülnek falak. Ha pedig az erőforrásokért történő verseny is bejön a képbe, a falak csak magasabbak lesznek. Úgy tûnik, most pont itt tartunk.

Az egyszerûség kedvéért falnak nevezek mindenféle akadályt, kerítést, megosztottságot (...), amelyek többsége téglából és habarcsból vagy betonból és drótból áll. Ezek azonban a megosztottságnak okozatai, nem pedig okai.

Az eszmék terjedésének nem lehet falakkal gátat szabni.

Úgy tûnik, a szegénység egyszerre kiváltó oka és következménye is a bûnözésnek, a szegények pedig ebbe a körforgásba kerülnek bele.

A tudomány emberei sokszor szeretnek azzal érvelni, hogy a nacionalizmus "hamis konstrukció", mivel "képzelt közösségeken" alapul - az emberek nemzeti identitásukhoz kapcsolódó érzelmeiben azonban semmi hamis nincs, a "képzelt" pedig nem jelenti azt, hogy valami nem létezik.

Az állampolgárság fogalma legalább olyan erőszakos és diszkriminatív, mint a rabszolga-kereskedelem, hiszen az állampolgári jogokat az emberi jogok elé helyezi, ezzel pedig legitimálja azt az elvet, hogy egyesek többet érnek másoknál.

Mindaddig falakat fogunk építeni, amíg el nem fogadjuk az emberiség egyetemes testvériségét, és el nem jön egy olyan világ, amelyben nem egymással versenyzünk az erőforrásokért. Mindig is így volt. Hiszen magunk is állatok vagyunk. Csodálatosak, néha gyönyörûek, néha csúnyák, fantasztikus képességûek, végtelen képzelőerejûek - de mindezzel együtt is e világ teremtményei, és mint minden más teremtménynek, nekünk is szükségünk van a saját területünkre.

Ha újrakezdhetnénk, tiszta lappal és eddigi teljesítményeink ismeretében, minden bizonnyal másfajta szabályokat alkotnánk arról, hogy hogyan kell együtt élnünk és osztozkodnunk. Az emberi létállapot együtt jár azzal, hogy talán sosem juthatunk el a tökéletes harmóniához, de ez nem ment fel minket az alól, hogy kötelességünk erre törekedni.

Olyan jövőre készülünk, amelyben a legjobbakban reménykedünk, de a legrosszabbtól tartunk - és mivel jelen van a félelem is, falakat építünk.

A táj, ahol élünk, mindig alakította az embert. Befolyásolta a háborúkat, hatással volt a hatalom mûködésére, a politikai folyamatokra és a világ majd minden szegletét elfoglaló embercsoportok társadalmi fejlődésére. A technológia látszólag áthidalja a népeket elválasztó fizikai és szellemi szakadékokat, de nagyon is könnyû megfeledkezni arról, hogy milyen sokat számít a földterület, ahol élünk, dolgozunk és felneveljük a gyermekeinket, s hogy a bolygónkon élő hétmilliárd ember vezetőinek döntéseit bizonyos mértékig meghatározzák a mindnyájunkat korlátok közé szorító folyók, hegységek, sivatagok, tavak és tengerek - ahogy ez a múltban is történt.

Egyetlen földrajzi tényező sem fontosabb a többinél. A hegyek nem lényegesebbek a sivatagoknál, a folyók a dzsungeleknél. Bolygónk különböző tájain más- és másfajta földrajzi adottságok játszanak döntő szerepet abban, hogy mit tehetnek meg és mit nem az ott élők.

A földrajz törvényeit, amelyeket oly jól ismert Hannibál, Szun-ce és Nagy Sándor, a mai vezetők sem hagyhatják figyelmen kívül.

Ha úgy húzzák meg a térképen a határvonalakat, hogy nem veszik figyelembe az adott terület földrajzi adottságait és a helyi kultúrák éppily fontos sajátosságait, azzal elvetik a későbbi viszályok magvait.