Tim Marshall

A földrajznak az emberi történelmet meghatározó tényezőként való értelmezése talán kissé sivár szemléletmód, meglehet, ezért nem kedvelik egyes értelmiségi körökben. Azt sugallja, hogy a természet hatalmasabb az embernél, és sorsunk fölött csak korlátozott mértékben rendelkezhetünk. Ám nyilvánvaló, hogy más tényezők is befolyásolják az eseményeket. Bárki értelmes ember beláthatja, hogy a modern technológia lassan megpuhítja a geográfia vastörvényeit.

Egyetlen ember is fordíthat a történelem menetén.

Ha egy nagyhatalom olyasmivel szembesül, amit a létét fenyegető veszélynek ítél, erőt fog alkalmazni.

Az ember nem vásárolhat magának csak úgy az áruházban ütőképes hadsereget.

Békeidőben minden nagy nemzet felkészül az esetleges háborúra.

Ha valaki megütné a főnyereményt a lottón és körülnézne, hogy melyik országot vegye meg magának, az ingatlanügynök elsőként az Amerikai Egyesült Államokat ajánlaná. (...) A környék nagyszerû, a kilátás csodálatos, van néhány egészen káprázatos vízi látványosság, a közlekedési kapcsolatok kitûnőek, és a szomszédok? Hát, azok remek népség, igazán nincs velük semmi baj. Ha ezt az életteret részekre osztjuk fel, mindjárt jelentősen csökken az értéke, különösen, ha a bérlők nem ugyanazt a nyelvet beszélik, és más-más pénznemben fizetik a bérleti díjakat - de mint egy családnak való otthon, nos, jobbat kívánni sem lehet.

Egy bizonyos irányban feltámadó érdeklődés nem feltétlenül jelenti azt, hogy a másik irány érdektelenné válik, sokkal inkább arról van szó, hogy az érdeklődés milyen arányban oszlik meg a kettő között.

Ha az ember az Alpok hóviharaiban didereg, vagy a Duna mellett várja, hogy visszahúzódjon az áradás, talán nem gondol Európa geográfiai adottságainak csodás voltára - ám ez a földrész más kontinensekhez képest nagyon is istenáldotta vidék. Ezek az adottságok tették lehetővé az első iparosodott nemzetállamok megszületését.

Gazdasági visszaesés idején - mint Európában a közelmúltban - mindig felerősödnek a bevándorlókkal szembeni előítéletek.

Az európaiak a paradicsomban élnek, de ha kilépnek a hatalom világába, többé már nem szabad a paradicsom szabályai szerint cselekedniük.

Történelmi példák mutatják, milyen sokat változhatnak a dolgok akár néhány évtized alatt is.

A földrajz (...) arra tanít, hogy ha nem küzdünk szüntelenül a "szabályai" ellen, azok fognak győzedelmeskedni fölöttünk.

A Közel-Kelet (...) elnevezése jellegzetesen európai világszemléletről árulkodik, és ez a szemlélet formálta is a régiót. Az európaiak tintával húzgálták meg térképeiken a határokat, amelyek a valóságban egyáltalán nem léteztek - köztük a világ legképtelenebbül mesterséges határait. Ma vérrel próbálják átrajzolni őket.

Az igazságosság, az egyenlőség és a stabilitás csalhatatlan receptje nem az, hogy az ember találomra alkot "nemzetállamokat" olyan emberekből, akik nem szoktak hozzá, hogy egy régióba összeterelve, egységes csoportként éljenek.

Diktatúrákban a legparányibb kisebbségek olykor úgy tesznek, mintha bevennék a hivatalos propaganda állítását arról, hogy jogaik teljes biztonságban vannak, egyszerûen azért, mert túlságosan gyengék, hogysem változtathatnának a valóságon.

Az arab országokat olyan heves előítéletek, sőt gyûlöletek járják át, amelyekről a nyugati átlagember igen keveset tud, így nem is igen akar hinni bennük még akkor sem, ha fehéren-feketén kinyomtatva látja. A saját előítéleteinkkel nagyjából tisztában vagyunk, de gyakran vakon és süketen állunk a közel-keletiek előtt.

Ha az emberek éhesek és félnek, és valaki megkérdezi, hogy mit szeretnének jobban: biztonságot és kenyeret vagy demokráciát, akkor nem túl nehéz választaniuk.

Az elszegényedett társadalmakban, ahol kevés kellő hatékonysággal és felelősséggel mûködő intézmény van, a valódi hatalmat milíciáknak vagy politikai pártoknak álcázott bandák gyakorolják. Miközben ezek - olykor a naiv nyugati szimpatizánsok ujjongásától kísérve - egymással harcolnak az elsőbbségért, nagyon sok embernek kell meghalnia.

Ha az embernek egy atomfegyverekkel rendelkező, ellenséges állam a szomszédja, akkor hajlamos gyakran gondolni rá.

Az ember elviheti az öreg Európa minden tudását és technológiáját az Újvilágba, ám ha a földrajzi adottságok kedvezőtlenek, csak igen mérsékelt sikerre számíthat - különösen, ha még a politikája is elhibázott.