Tina Seelig

Gyakran találkozom olyan emberekkel, akik kétségbeesetten keresnek magukban valamit, amitől azt remélik, hogy majd szenvedélyesen ösztönözni fogja őket. Láthatóan nem tudják, hogy a legtöbbünknél a cselekvés vezet a szenvedélyhez, nem pedig fordítva.

A képzelet (...) nem csak gyerekjáték. Képzelőerőnk segítségével saját életünk térképét rajzoljuk meg. Minél fantáziadúsabbak vagyunk, annál élénkebben tudjuk magunk elé varázsolni a lehetséges utakat ezen a tájon. De ha a képzelőerőnket korlátozzák, gondolataink szárnyaszegetté válnak, és ugyanazt fogjuk csinálni, mint bárki más, minimális eltéréssel.

Mindannyiunknak ugyanaz a huszonnégy órás nap áll a rendelkezésére. Rajtad múlik, hogyan töltöd el ezeket az órákat. Gyakran emlékeztetem magam arra, hogy egy cégvezetőnek, egy Nobel-díjasnak vagy egy olimpikonnak ugyanúgy napi huszonnégy órája van, mint nekem. Õk mégis megtalálták a módját, hogy fantasztikus dolgokat érjenek el ugyanannyi idő alatt, mint amennyi nekem - és neked - is a rendelkezésünkre áll.

A gondolkodás beosztása voltaképpen ugyanolyan fontos, mint az időbeosztás. Az agyunk mindig rágódik valamin, és nekünk kell eldönteni, mi legyen az. Kitöltheted a gondolataidat véletlenszerûen is, de úgy is, hogy világosan meghatározott célokat valósítasz meg, amelyek busásan megtérítik a befektetést. Valójában a figyelmed és a gondolataid a legértékesebb erőforrásaid.

A kreativitás olyan ötleteket eredményez, amelyek újak neked. Az innováció olyan ötleteket eredményez, amelyek újak az egész világnak.

Azok, akik komoly eredményeket értek el, mind találkoztak olyanokkal, akik ellenezték az elképzeléseiket, de ők mégis képesek voltak kitartani céljaik mellett. Ha csak akkor ismerjük meg az ilyen embereket, miután eljutottak a siker egy bizonyos szintjére, akkor nem mindig derül ki, hogy mennyire határozottan léptek fel a kezdeti bírálatokkal szemben.

A legtöbb komoly dolog olyan, mint a házépítés - egyedül nem megy. Össze kell hozzá gyûjteni egy csapatot olyan emberekből, akik elkötelezettek a projekt sikere mellett. Ezért, ha valamit érdemben el akarsz érni, meg kell találnod a módját, hogy rávegyél másokat arra, hogy támogassák erőfeszítéseidet.

A jól megírt történet mindig teret enged annak, aki fogyasztja. Elég részletesnek kell lennie ahhoz, hogy az elbeszélés meggyőző legyen, de annyira nem, hogy kiszorítsa a közönséget. A jól megírt regény, zenemû és más mûalkotás teret enged az olvasónak, a hallgatónak és a nézőnek, hogy fantáziájával töltse ki a réseket.

A szerencse ritkán érkezik villámcsapásként, elszigetelten, drámai módon. Olyan inkább, mint a szél, ami állandóan fúj. Néha szélcsend van, néha viszont erős lökésekkel támad. Néha pedig olyan irányból érkezik, amire nem is számítunk.

Néha az emberek szörnyû helyekre születnek, és néha a szerencse úgy jön, mint egy villámcsapás, ami valami csodálatosat vagy szörnyût hoz az életünkbe. De a szerencse szelei mindig fújnak, már ha az ember mer kockáztatni. Ha bevállaljuk és kimutatjuk, milyen nagyra értékelünk másokat, ha hajlandóak vagyunk a lehetőség szûrőjén keresztül megvizsgálni egy ötletet, még akkor is, ha őrültségnek tûnik, még nagyobb vitorlát bonthatunk, amivel a szerencse szeleit befoghatjuk.

Az élet nem főpróba, és nem kapsz második esélyt, hogy a legjobbat hozd ki magadból.

Végső soron te vagy a felelős a saját életedért. Nincs kifogás, hogy miért nem nyújtod minden alkalommal a legjobb teljesítményed.

Ha valamit tényleg el akarsz érni, az csak rajtad múlik. Kezeld magas prioritással, vagy vedd le a listáról!

A kifogások lényegtelenek, azaz marhaságok. Arra használjuk a kifogásokat, hogy álcázzuk a tényt, miszerint nem fektetünk elég energiát abba, hogy teljesítsünk. A tanulság az életed minden területére érvényes. Nincs kifogás a késésre, a feladat elnapolására, a bukásra, arra, hogy nem töltesz elég időt a családdal, nem hívod fel a barátnődet és így tovább. Gyárthatsz társadalmilag elfogadott kifogásokat, például túl sokat dolgozol vagy beteg vagy, de ha teljesíteni szeretnél, akkor meg fogod találni a módját.

Nagy a különbség aközött, hogy valamit megpróbálunk, és valóban megcsináljuk. Gyakran mondjuk, hogy megpróbálunk megtenni valamit - lefogyni, többet mozogni, állást találni. De az az igazság, hogy vagy megtesszük, vagy nem tesszük meg. Megpróbálni annyit jelent, mint megfutamodni. Százszázalékosan kell összpontosítanod, hogy megtörténtté tehess valamit. Ha ennél kevesebbet teszel bele, csak magadat okolhatod, ha nem sikerül elérni a célod.

Rendkívülinek lenni egyrészt azt jelenti, hogy eldöntöd: minden alkalommal többet teszel, mint amennyit elvárnak tőled. Másrészt ha csak a minimumot teszed meg, kihagysz egy lehetőséget. (...) A kihagyott lehetőségek összeadódnak, ami hatalmas veszteséget okoz. Képzeld el, a különbséget, ha száz dollárt ötszázalékos megtérüléssel fektetsz be, és ha 105 százalékossal. Az eltérés az idő előhaladtával folyamatosan nő. Ez történik az életben is. Az kapod vissza, amit beleteszel, és az eredmények összeadódnak.

Egy kis gyakorlattal ki lehet kerülni az akadályokat és a csapdákat, amelyeket az ember saját útjában állít. Az egyik legjobb mód erre, hogy kifejezed a megbecsülésedet azoknak, akik segítenek neked. Tarts egy csomag köszönőlapot az asztalodon, és használd. Soha ne feledd, hogy a világ kicsi, és valószínûleg újra meg újra ugyanazokba az emberekbe botlasz bele. Védd meg és terjeszd a jó híred - ez a legértékesebb vagyonod. Tanulj meg bocsánatot kérni egy Sajnálom!-mal. Tartsd észben, hogy mindent meg lehet beszélni, és tanulj meg kormányozni, hogy olyan eredményt érj el, amivel mindenki nyer. Használd a többiek erősségeit, hogy azt csinálhassák, amihez legjobban értenek. Helyesen cselekedj, ne okosan, hogy később büszkén mesélhesd el a történetet. Végül pedig ne vállalj túl sokat, különben csalódást okozol magadnak és azoknak, akik számítanak rád.

Az élet büféje csábító étkeket kínál, de ha túl sokat szedsz a tányérodra, abból gyomorrontás lesz. Akár egy valódi büfében, mindent megtehetsz az életben, csak nem egyszerre.

Az ötletek olyanok, mint a kanyaró, mert fertőzők, ezért lógj ötletekkel teli emberekkel, ha te is szeretnéd elkapni.

A kudarc a tanulási folyamat természetes része. Ha nem buksz el néha, akkor valószínûleg nem kockáztatsz eleget.