A kudarc a tanulási folyamat természetes része. Ha nem buksz el néha, akkor valószínûleg nem kockáztatsz eleget.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha kockáztatsz, és úgy alakul, hogy elbuksz, emlékezz rá, hogy te nem vagy egyenlő a kudarccal. A kudarc külső eredetû. Ez a nézőpont lehetővé teszi számodra, hogy felkelj és újra meg újra megpróbáld. Lehet, hogy gyenge volt az ötleted, lehet, hogy rossz volt az időzítés vagy nem állt a rendelkezésedre a sikerhez szükséges erőforrás. Tina Seelig
2. A kudarc valójában a tanulási folyamat fontos része. Mint ahogy az evolúció is próbálkozások sorozata, az élet is tele van kiindulópontokkal és elkerülhetetlen buktatókkal. A siker kulcsa, hogy minden tapasztalatból levonjuk a tanulságot, és az új tudás birtokában továbblépünk. Tina Seelig
3. A tanulás folyamatával mindig együtt jár a kudarc.
4. Nemcsak a sikerek, hanem a baklövések is számítanak. (...) A bukás tanulási lehetőséget kínál, és megnöveli az esélyét annak, hogy nem fogod újra elkövetni ugyanazt a hibát. Tina Seelig
5. Gondolj csak egy járni tanuló kisgyerekre: több százszor esik el, és üti meg magát! De az a gyerek egyszer sem áll meg, és nem gondolja: "Á, a járás nem nekem való. Nem értek hozzá." A kudarc kerülését valamivel később tanuljuk meg. Mark Manson
6. Túl hamar ítélünk bizonyos dolgokat kudarcnak, pedig azok csak tapasztalatok, a tanulási folyamat részei. Ha tudjuk, hogy mi nem mûködik, azzal egy lépéssel közelebb jutunk ahhoz, ami mûködik.
7. A kudarc nem más, mint a próbálkozás, a tanulás és a fejlődés természetes mellékterméke. Michael Schur
8. A kudarcnak két haszna van. Először: megtudjuk belőle, hogy mi nem mûködik. Másodszor: lehetőséget ad új megközelítések kipróbálására. Roger von Oech
9. A kisgyerek számára a kudarc még természetes része az életnek: elesik és újra feláll, gyakorol, amíg meg nem tanul átfordulni, kúszni, mászni, járni. Számára ez nem kudarc, hanem a tanulás természetes része, gyakorlás. Az azonban, hogy később hogyan viseli, ha valami nem sikerül, hogy kudarcként éli-e meg, azon múlik, tőlünk mit lát. Dühöngünk, ha valami nem megy? Káromkodunk? Egy halk cifra odamondás után magunkba fojtjuk? Rámondjuk, hogy "mert nekem soha nem sikerül semmi"? Fogat összeszorítva erőltetjük? Elvárjuk, hogy elsőre menjen? Lebeszéljük-e egy-egy ötletéről, mert "úgyse menne"? Mi, szülők, merünk-e kísérletezni az élet dolgaiban? A konyhában? A munkában? A kapcsolatainkban? Merünk-e elesésből újra felállni? Merünk-e tanulni? Hagyjuk-e, hogy a gyermekünk így tegyen? Vida Ágnes
10. A botlások teljesen normálisak. Ha az ember elbotlik, akkor ennyi, megtörtént. Egy botlás volt. Nem ez fog meghatározni téged. Ettől még nem vallasz kudarcot. A legfontosabb, hogy ne hagyd, hogy a botlásból kisiklás legyen. Jennette McCurdy