A képzelet (...) nem csak gyerekjáték. Képzelőerőnk segítségével saját életünk térképét rajzoljuk meg. Minél fantáziadúsabbak vagyunk, annál élénkebben tudjuk magunk elé varázsolni a lehetséges utakat ezen a tájon. De ha a képzelőerőnket korlátozzák, gondolataink szárnyaszegetté válnak, és ugyanazt fogjuk csinálni, mint bárki más, minimális eltéréssel.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenkit arra biztatunk, hogy váltsák valóra az álmaikat. De az ember csak arról álmodhat, amit el tud képzelni, és - a szülő- vagy lakóhelytől függően - korlátok közé szorulhat a képzelőereje. (...) Csakhogy a lehetőségeink felső létrafoka jóval a közvetlenül megtapasztalt környezeten túl található. Trevor Noah
2. Varázslatos emberi képesség a képzelet. Talán a legértékesebb tulajdonságunk, mert minden reá alapszik, ami építi a lelkünket: a hit, a bizakodás, a jobbra és többre törekvő szándék, az emberi kapcsolatok egész tárháza, a mindent megszépíteni tudó gondolat... a képzeletünk a teret és az időt fel tudja nagyítani, és le tudja kicsinyíteni, ahogyan számunkra a legtöbbet adja. Az éveket percekké zsugorítja, vagy a megőrzendő pillanatokból képes évtizedeket varázsolni... a tágas térből kis kuckó lesz, és a talpalatnyi hely kitágul a nagyvilággá.
3. Ne engedjük a képzeletet elhatalmasodni a szíven. (...) A képzelet mindig előre rúgtat, és sokkal többnek mutat mindent a valóságnál: nemcsak azt látja, ami van, hanem azt is, ami lehetne. Helyesbítse a tapasztalatokon okult óvatosság. Baltasar Gracián
4. Ha határokat szabunk a képzeletünknek, akkor a tökéletesnél és a megérdemeltnél kevesebbel kell beérnünk.
5. A képzelőerő éppoly titkos rokonságban van az "újjal", mint a jövő; vágyálmainkban és tervezgetéseinkben leli meg korlátlan uralmának birodalmát. Voltaképpen képzeletünk zabolátlansága szüli az elbizakodottságot is. A reménytől megifjodik az ember, az elbizakodott ellenben infantilis lesz; abban a képzelgésben él, hogy már elérte azt, ami még nincs itt.
6. Gyerekkoromban már meg voltak számlálva a korszak napjai, amikor az amerikai gyermekek életét még nem uralta a televízió és a videojátékok. Tekervényes történeteinkkel mi magunk teremtettük meg a saját világunkat, azokat a technikákat gyakorolva, amelyekkel a felnőttek is alakítani tudják életüket és kollektív valóságukat; képzeletbeli világokat formáltunk, azokról szóló történeteket meséltünk, bennük szerepeket teremtettünk és játszottunk el. Ma ezeket a képzeletbeli világokat készen kapjuk a televízió-stúdiókból és a szoftvergyárakból, és a gyerekek távoli idegenek alkotta, olcsó, rikító és gyakran erőszakos világokban kóborolnak. Ezek előre legyártott képeket adnak, így az a képesség, hogy saját képeket alkossanak (ezt a képességet hívjuk képzelőerőnek) elsorvad. A gyerek nem tud elképzelni egy új világot, és úgy nő fel, hogy hozzászokik ahhoz, hogy elfogadjon bármilyen valóságot, amit elétesznek. Charles Eisenstein
7. A képzelet tere nemcsak a vizuális képzeleté, hanem olyan tér is, ahol szagolunk, hallunk, mozgásokat észlelünk. Minél több "észlelőcsatornát" használtunk ebben a "képalakításban", annál elevenebb lesz a képzelet tere, annál élőbbnek érezzük benne magunkat.
8. A képzeletnek mozgástérre van szüksége, tér kell neki az alkotáshoz és az álmodáshoz, és amikor egy trauma ér, az olyan nagy helyet foglal el benned, hogy egyszerûen nincs hely a képzeletnek körülötte. Olyankor nincs más, csak maga a (...) trauma. Nick Cave
9. Az ember legnagyobb kincse a képzelőerő. Az teszi az embert képessé arra, hogy beleélje magát mások helyzetébe, együttérzővé és megértővé váljék. Ezért kellene fejleszteni a gyerekekben ezt a tulajdonságot. Jean Webster
10. Ha jobban odafigyelünk, rájöhetünk arra, hogy mennyit félünk feleslegesen. Ugyanis igen gyakran a képzeletünk áldozatai leszünk. A fantázia óriási jelentőségûvé tud növelni helyzeteket, félelmetes mumusokká fújja fel őket. Popper Péter