Tömörkény István

Idő multával az emlékekből lassan kipusztul minden keserûség, szomorú hangulat, s csak a jó dolgok maradnak meg.

Az élet útján sok útonálló ólálkodik: hol szárazság, fakadó víz. Hol fagy, hol tûzveszedelem.

Minél üzletibb a világ, annál hidegebb a benső élet.

Az ember tudvalevőleg mindig igyekszik azon, hogy maga-magát bolondítsa, mert ezen önbolondítások képezik az életnek úgynevezett szép részleteit.

A gondolat félénk madár, akkor röpdös az emberre, amikor akar, és leginkább csak az egyszerûséget, a csöndet és az elnémulást kedveli.

Ha a paraszt nem termelne, az úrféle nem enne.

Ha az embernek nincsen étvágya, akkor szakácskönyvet kell olvasni: attól megjön.