A gondolat félénk madár, akkor röpdös az emberre, amikor akar, és leginkább csak az egyszerûséget, a csöndet és az elnémulást kedveli.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember különös lény, néha magányos és társaságra vágyik, de amikor mégis jön valaki, mintha minden a visszájára fordulna, és a legszívesebben magában lenne, és azt akarja, hogy hagyják békén. Jón Kalman Stefánsson
2. Félénk madár a remény, mindig elrebben közelünkből.
3. Az ember félénk és mentegetőző természetû. Már nem jár-kél emelt fővel. Nem meri kimondani: "Én ezt gondolom" vagy: "Én vagyok" - hanem ehelyett mindjárt valaki mást idéz. Ralph Waldo Emerson
4. Vigyázat, a gondolat félénk, érzékeny jószág ám, előbb csak az orra hegyét dugja ki, aztán egy kicsit megmutatja a buksiját, óvatosan, apró léptekkel merészkedik elő a csöndben, és semminek nem szabad megzavarnia, mert akkor riadtan elbújik, bekucorodik az agy valamelyik zugába, és mindent megtesz, hogy egy időre elfelejtődjék.
5. Az ember szíve éjszakai madár. Csendesen vár valamire, és ha eljött az idő, egyenesen elrepül felé. Murakami Haruki
6. Ami gondolatot az ember el akar kergetni, az a legnagyobb makacssággal csak azért is folyvást visszatér és mentül jobban félünk tőle, annál kevésbé ereszt bennünket szabadon.
7. Az emberi gondolat bizonytalan hullám, amelyet a félelem vagy a vágy szeszélyes szele korbácsol magasba vagy csillapít le. Mesa Selimovic
8. A félelem vadász. Akkor csap le ránk, amikor nincs fegyverünk ellene, és amikor a legkevésbé számítunk rá. Ruta Sepetys
9. Az ember az egyetlen állat, mely a haláltól fél. Az ember egyáltalán félénk valami. Nem is lehet érteni, hogy félelmében már régen el nem pusztult. Rettenetes sokat kellett neki rettegnie az életéért a roppant régiségben, hogy ennyire beleivódott nemzedékről nemzedékre a félelem. Már csak ha a jelét látja a halálnak, eláll a lélegzete, mintha az emberi halál oly ritka volna, hogy nem lehetett volna eddig hozzászoknia, hogy mindenki meghal. Móricz Zsigmond
10. Az ember arra vágyik, hogy mindegy, hogyan, csak legyőzze az unalmat, de amikor feladatot kap, közönyösen viszonyul hozzá. Simun Vrocsek