Tompa László

Kibírtam én már sok telet, Míg jöttek a jégtörő szelek, S gallyaimon, mint húrokon, Új fuvalmak zenéltek! Így múlnak, újulnak évek... Én az időkkel bátran szembenézek!

Gyötrelemtûzben, bajkohóban A kín fejedre Kovácsol fényes koronát!

Hit és látás nem testvérek - Össze ők nem mindig férnek.

Tudd meg, hogy nincs örökös éjjel - S nincs pálma nélkül sivatag! Sorsod is bántást, bajt elégel, S feloldja zúzott, Szállni adatott szárnyadat.

A mindenségből semmisem Vesz el, csak szint cserél, Míg sûrû színcseréiben Önlényegéhez ér.

Nap, hold süssön, rosszra jót is Érjünk, béke, harc között: Szekerünk, a rozzant vén föld Velünk így-úgy eldöcög.