Kibírtam én már sok telet, Míg jöttek a jégtörő szelek, S gallyaimon, mint húrokon, Új fuvalmak zenéltek! Így múlnak, újulnak évek... Én az időkkel bátran szembenézek!

Kapcsolódó idézetek

1. Nem rettegjük az évszakok viharát, Együtt énekeljük szívünk szép dalát. Jöjjön a tél, a zord-fehér hólepel, Szívünk lángját semmi nem olthatja el.
2. Én vagyok a hang a réteken, amikor már elmúlt a nyár, A levelek tánca, ahogy fújja őket az őszi szél, Soha nem alszom át a hideg telet, Én vagyok az erő, ami tavasszal kinő.
3. Csoda napok járnak, változik a szél, öröm dala árad, költözik a tél. Szabadul a folyó, megölel a fény, olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
4. A szívem hózáporként fúj majd mindent át, A lelkem hadd vágtasson, hadd tomboljon, szóljon hát! S ha végül minden percet jégkristállyá vált, a holnap rám talál és a múlt lehull majd rám.
5. Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok. Bella István
6. Évek túl hamar szállnak el, Csavargó haja hófehér, Szíve dobban még, szeme tûzben ég, De hívja már az örök pihenés. Lord
7. Egy barátom: a kabátom, nem gunyorog, mikor fázom; hó, hó, hó, szél, szél, szél, csontomig mar tél, tél, tél. Kormos István
8. Néha fáradt, de még remél, Bőrig ázva is célba ér, Hisz az ember képes a többezer éves kérgekkel tenyerén, Legyek bátor, legyek szép, ki vigyáz rád, s örökké él, Mi túljárunk majd a halál eszén. Alvin és a mókusok
9. Új tavasz nem jön a télre, hullámunk partját elérte. Néha még jó, ahogy nézel, a megszokás tart erős kézzel. Tévedés volt itt keresnem társat, de új útra leltem. Az emlékek szépek, de mára kiégtél. Mondd, mi is vár, ha nincs szerelem, de nincs vége. Depresszió
10. Sokszor az jár a fejemben, egyedül maradtam, Túléljük a telet és majd szeretünk tavasszal.