Ugrás a tartalomra
-
Adj egyetértést és hûséget e haza minden polgárának és népének szívébe, hogy a kölcsönös szeretet és összetartás: az egyesek jólétének s a közanya nagyságának záloga és alapja legyen. Áldd meg e hazának barátait, szégyenítsd meg ellenségeit, melegítsd a közönyöseket, adj állandó kitartást a buzgóknak: hogy nélkülözni, szenvedni s meghalni is legyenek készek érette. Vigasztald, bátorítsd, tanácsold a sorsán aggódókat és hozd vissza: kik tőle távol bujdosnak. Áldd meg az anyákat tapintattal és buzgósággal: hogy hasznos, igaz fiakat neveljenek a hazának s tanítsák kisdedeiket: Isten neve után a hazáét mondani ki és szeretni teljes éltökben, híven, igazán. Áldj meg bennünket minden áldásoddal. Legyen ez ország hatalmas és boldog, és a nép, te választott néped, a századok végéig. Ámen.
-
-
Kik kényelmes egykedvûségben engedik elmúlni a perceket, vigasztalván magokat azzal: hogy holnap ismét megvirrad, nem veszik észre, hogy az idő a legnagyobb kincs, tökéletesedésünk külső feltétele, erkölcsi életünk rámája, s ha elveszett hasztalan, többé nem kárpótolható; nem veszik észre, hogy minden napnak meg van a maga terhe, minden percre bizonyos kötelességvégzés szabatott, s így az egyszer elvesztett idő kára, örök kár marad életünkben.
-
-
-
-
-
Néhány rövid óra még, s a lehanyatló nappal elmúlik az év is. Megvolt ifjúsága, fényes zivataros, munkás és gyümölcsöző kora; azután eljött a hanyatlás ideje, míg végre elvénülve, megőszülve, szomorúan és tehetetlenül múlik el, mint az ember, midőn második gyermekségre jut az élet végén. Ha fenn virrasztunk ez ünnepélyes nap éjjelén s ébren várjuk az éjféli percet, midőn az év halála s egyszersmind születése leend: nem fogunk semmi rendkívülit tapasztalni; csend és setétség borítja a világot, a természet aludni fog s a mai és holnapi reggel közt nem lesz semmi különbség. - Igen, mert eme darabokra tördelést: óra, nap és év, a végetlen idő nem ismeri; csak a szegény halandók szólásmódja az, kiknek élete, (mint a kérészé a nap nyugtához), ama fogalom- és számokhoz van kötve.
-
-
Kérdezzük meg magát, az időt titkai felől, s hallgassuk meg tanácsát figyelmes fülekkel! Hanem e végből ne az újévhez forduljunk, mely most kezdi pályáját, mert úgy csecsemőt kérdezünk, kinek nyelve ínyéhez ragadott; ha tudni akarjuk: mi van előttünk? vizsgáljuk meg azt, a mi hátunk mögött maradt; a múlt tanácsát kérjük a jövő érdekében, mely ezen kérdésre: mit cselekedjünk, hogy a jövő napjait rendeltetésünkhöz méltóan élvén át, szemrehányás nélkül tekinthessünk vissza? Így hangzik felénk: légy vigyázó, tántorítatlan és lemondó!
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-