Török-Zselenszky Tamás

Mindenki saját történettel születik, amit meg kell járnia, és az álmait meg kell valósítania. Ezért van a lét. Aki menekül ettől, attól elvétetik a lehetőség. Aki küzd ezért, az mindent megtalál.

A valódi mûvészet tükör... nem ezüstből, aranyból... igazságból... abszolútumból... az Egy viszonyítási pontból. Akkor hat, ha valaki meglátja benne magát.

A szeretet önmagát keresi. A szerelem a szeretetet és önmagát. A mûvészet abban áll, hogy kifejezi ezt a keresést... és a csúcsa a találás.

Aki felismeri szívében a szerelmet, annak rohannia kell szeretni! (...) A szerelemből aztán szeretet lesz, ami sokkal hatalmasabb, mert vágytalanul tiszta! Kár, hogy az emberek ezt nem becsülik és nem maradnak együtt. Kár, hogy új vágyakat keresnek, új kielégüléseket! Kár, hogy a szeretet eljövetele helyett az új vágy kívánása jön, és elégedetlenséget, a tisztelet felszámolódását, a ragaszkodás felbomlását hozza magával! Mindezt azért, mert nekünk sohasem elég, ami van! Mindig elégedetlenek vagyunk és elzavarjuk magunk mellől a szépet, egy másik, új szépért.

Tudom azt, hogy a szerelem szent. Több, mint ami az Ember! Elfeledjük egymás és magunk gyengeségeit, felemeljük egymást és magunkat, tisztelet születik, szeretet, megbecsülés és szépségben oldódó tisztaság. Ez azért van, mert a szerelem többet lát a testnél! Lélek szeret lelket, szellem a szellemet, test a testet. A szerelem olyat is lát, amit a szem nem foghat fel...

Átkaroltuk egymást és megesett az első csók. Marcipán és méz! Együtt nem értek föl ahhoz az édességhez! A tejszínhab a fagylalt tetején sem oly selymes és jóízû, mint az Õ ajkai voltak! Megtudtam, milyen tûzzel csókolni, milyen emelkedni újra a felszíntől... milyen vággyal, félelemmel, tisztelettel, rajongással, szeretettel, féltéssel... szerelemmel csókolni!

Nem látod magadban a vétket. A tudatlanok keresik csak másban a bûnt. A jók lesütik szemüket jóságukban.

Tó a lelkem, és te a kő vagy, ha már fentről így belém dobtak, jöjj, és gyönyörködj, míg a fodrozódás ér!

Újabban bor kell, hogy józanok legyünk.

A világ sokkal több, mint amit érzékszervekkel tapasztalni lehet. És van értelme. De nincs mindenre szavunk.

Nem én vagyok fontos, a nevezetes névtelen, hanem az, amit mondok, amit rajtam keresztül üzen a láthatatlan.