Ugrás a tartalomra
Aki felismeri szívében a szerelmet, annak rohannia kell szeretni! (...) A szerelemből aztán szeretet lesz, ami sokkal hatalmasabb, mert vágytalanul tiszta! Kár, hogy az emberek ezt nem becsülik és nem maradnak együtt. Kár, hogy új vágyakat keresnek, új kielégüléseket! Kár, hogy a szeretet eljövetele helyett az új vágy kívánása jön, és elégedetlenséget, a tisztelet felszámolódását, a ragaszkodás felbomlását hozza magával! Mindezt azért, mert nekünk sohasem elég, ami van! Mindig elégedetlenek vagyunk és elzavarjuk magunk mellől a szépet, egy másik, új szépért.
Kapcsolódó idézetek
-
A szeretetet nem méricskélni kell, annak áradnia kell – mint a fénynek, amiből mindenkinek jut. Kinek több, kinek kevesebb. Aki közelebb áll hozzánk, annak több jut, mert arra többet mosolygunk, de a szeretet nem apad el. Az emberek jók, csak meg kell látni, csak hinni kell abban, hogy jóra fordulnak a dolgok.
-
Ha az ember szeret, látja azt, amiben őszintén gyönyörködni tud. Akkor is, ha a felszíni tulajdonságok esetleg nem tûnnek vonzónak. Szeressünk mögé! Szeressünk fölé! Ott mindig van valami, ami nagyrabecsülésünkre és csodálatunkra méltó.
Vekerdy Tamás
-
Az igazi szeretet - amit az anya érez a gyermeke, a férj a felesége, a barát a barátja iránt - olyan mértéktelen energia, mely folyvást mozgásban akar maradni. Mi több, nem csupán az egyik személytől a másikig áramlik, de rajtuk keresztül továbbhalad valami más felé. (...) Ezért zavar össze és semmisít meg minket az ilyen szeretet (és nem csupán a szerelemről beszélek, sőt valójában inkább az egyéb, tartósabb kapcsolatokra gondolok): több akar lenni, mint amennyi; a bensőnkből kiált kifelé, hogy még többé válhasson.
-
Ne az kelljen, aki betoppan, majd hirtelen őrülten szeret, hanem az, aki nem tud és nem is tudott élni nélküled, hiszen utóbbi minden mosolyodtól erősebbnek érzi magát, az, aki meg őrülten szeret, valami olyanhoz ragaszkodik betegesen, amit most lát. Valamit, ami felcsillant előtte, de lehet, hogy egy év múlva már sehol sem lesz. Meglátja a csatáidat, és elsétál, hiszen mást képzelt el. Vágyj arra, aki ismer. Aki látja azt, aki vagy. Azt, aki nem törődik az álcáiddal, aki könnyedén átsiklik rajtuk, mert tudja, hogy nincs jelentőségük, és az, ami vagy valójában, mögötte van. Ne vessz el a lángokban. A lángok jönnek, fellobbannak, de van, hogy a fényük nem tart túl sokáig, vagy hirtelen kialszik. Vágyj valamire, ami tölt egy életen át. Valakire, akitől többnek érzed magad, hiszen a szerelem elmúlik, de a teljesség, amit a másik miatt érzel... az bizony örökre megmarad.
Oravecz Nóra
-
A szeretet nemcsak lemond önmagáról, azaz számos önös kívánsága kielégítéséről, nem elégszik meg a másik személynek való nemes odaadással sem; hanem azt is szeretné, ha elfogadnák és viszonoznák. Különben nem talál el oda, ahová igyekszik: a másik szívébe.
Joseph Kentenich
-
Aki szeretetben él, sokkal nagyobb veszélynek van kitéve, mint az, aki nem, és gyakran nagyon magas árat kell fizetni érte. (...) Sokszor a szeretet ahelyett, hogy megnyitná, kitárná a szívet, épp ellenkezőleg, inkább megbéklyózza azt. Hogy miért? Talán az ember attól fél, hogy (...) jön majd valaki. Valaki, aki sokkal mohóbb, mint mi, és a szemünk láttára rabolja el.
Susanna Tamaro
-
Féltékenység miatt nem üldözhetünk el senkit sem. Azzal meg kell tanulni együtt élni. Mert nem igaz, hogy nincs, mindig van. A szerelem, a szeretet minőségét mutatja, ha megbirkózunk vele és felülemelkedünk rajta.
Szurovecz Kitti
-
Maga azt hiszi, a szerelem álmatlanságból, szívdobogásból és remegésből áll? Hát nem. (...) Amikor a legnagyobb tömegben egyedül kezd lenni az ember, ha meg egyedül van, unja és utálja magát... és egyszerre maga mellett akar valakit, aki egészen az övé, úgy, mint a haja vagy a körme...
Palotai Boris
-
Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élte központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a központja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.
-
Ha szeretünk valakit, az azt jelenti, hogy kiraboljuk a lelkét, s így rádöbbentjük arra, hogy a lelke hatalmas, kimeríthetetlen és megfejthető. A szenvedést az okozza, hogy nem maradéktalan a rablás. Szenvedünk a bennünk rejlő erőtől, amelyet már senki nem akar kifosztani.
Christian Bobin