Tó a lelkem, és te a kő vagy, ha már fentről így belém dobtak, jöjj, és gyönyörködj, míg a fodrozódás ér!

Kapcsolódó idézetek

1. Befelé nézz, bensődben fakad fel a jónak forrása, s ha szüntelenül mélyíted, szüntelenül buzog! Marcus Aurelius
2. Ha fáj a szíved, ha megbántottak, a sérelmed, a bûnt írd homokba, így azt könnyen elfújja az irgalom szele. (...) Ha pedig jót tesz veled valaki, azt vésd kőbe, hogy emlékezetedben örökké megmaradjon! Böjte Csaba
3. Emelj föl magadhoz engemet, Fogadd el neked szánt lelkemet. Petőfi Sándor
4. Érezd, ahogy a világ veled pulzál A tó vizétől az égig, vagy akár egy fûszál, Minden egy, aminek te is része vagy, Túl kevés az idő, hogy bármit is feladj. Punnany Massif
5. Mondd, mi nyomja a lelkedet! Mert ha bent tartod, még elsüllyed a hajó, amivel utazni fogsz.
6. Míg él a fájdalom és él a szégyen, jó ez az álom, és jó kőnek lenni. Ne halljak-lássak: hagyjatok pihenni, és aki erre jár, halkan beszéljen. Michelangelo Buonarroti
7. Ha egy követ dobunk a tóba, a víz jóval azután is hullámzik még, hogy a kő régen lesüllyedt a fenekére.
8. Mert örvényben éltem, örvénybe dobjatok: morajló mélyére temessetek! Keszei István
9. Áldott Magánosság, jövel! ragadj el Álmodba most is engemet; Ha mások elhagyának is, ne hagyj el, Ringasd öledbe lelkemet! Csokonai Vitéz Mihály
10. Nézlek téged, és magamat látom Holdfény tőrömet a szívedbe mártom Majd magamba döföm, a létet ellököm Aztán bamba fejjel megint a sorsot várom. Quimby