Tóth Csaba

A jó bornak nem kell cégér, tartja a magyar közmondás, amely azonban, hasonlóan sok más régi mondásunkhoz, sajnos nem állta ki az idő próbáját. Mert bizony a jó bornak is kell a cégér, azaz a jó terméket is kell reklámozni, mert a vásárlók maguk is sokszor csak ez alapján tudják eldönteni, pontosan mit szeretnének választani a széles kínálatból.

A politika világában a cégér nem más, mint a politikai kampány: a politikai erők a kampány során próbálják meggyőzni a választókat, hogy a portékájuk, vagyis politikusaik, programjuk, az ország jövőjével kapcsolatos víziójuk jó.

A politika olyan, mint a foci, legalábbis amennyiben mindenki azt gondolja, hogy ért hozzá, s különösen így van ez a politikai kampányokkal. Kampányidőszakban elemzők, újságírók és egyszerû választók garmadája adja folyamatosan a tanácsokat, mit kellene tenni az általuk kívánt politikai oldal győzelme érdekében. Az embernek egy-egy kampány során az lehet a benyomása, több szó esik arról, hogy különböző véleményformálók szerint jól vagy rosszul kampányol egy-egy párt, mint arról, pontosan melyik párt milyen programot kínál az országnak.

A politikai élet legfontosabb eseményei mindenkiből előhozzák a benne élő politológust.

Egy politikai kampány olyannyira sok elemből áll, hogy utólag nagyon nehéz igazságot tenni, melyiken múlt a siker vagy a kudarc, kinek volt igaza, mit kellett vagy nem kellett volna tenni a győzelemért.

Egy ország politikai klímája annál egészségesebb, minél többen vesznek részt a politikai folyamatban.

Nincs olyan vesztes, aki ne csinált volna valamit jól, és olyan győztes, aki egyszer sem hibázott.

A politikai viták nem olyanok, mint a zsûri előtt rendezett, professzionális egyetemi vagy szakmai viták, ahol a logikai koherencia és a retorikai képesség alapján pontozzák a szereplőket. A politikai vitákat nem mindig a jobb szónok nyeri, hanem az, aki szimpatikusabbnak és felkészültebbnek tûnik.

A legtöbb sikeres kampányhoz kell az ellenfelek gyengesége is.

A jó időzítésnél kevés fontosabb képességre van szüksége egy politikusnak. Ám ahhoz, hogy valaki jó időben jó helyen legyen, szerencsére is szüksége van.

A politikai kampányokat figyelő szakemberek gyakran eltúlozzák a szlogenek jelentőségét. Való igaz, a szlogenek sosem nyerik meg önmagukban a választásokat.

Tökéletes kampány nincs. Nem létezik olyan kampány, amely mindig mindent jól csinál, amelynek szereplői nem hibáznak, és ne kényszerülnének esetenként korrekcióra. Egyes kampányok attól lesznek mégis tökéletesek, hogy egy adott politikai helyzetet jól ismernek fel, megfelelően építenek a jelölt erősségére, és a kampánystratégák akkor sem esnek kétségbe, ha valami nem úgy sikerül, ahogy tervezték.

Ha a tökéletes kampányoknak lenne egyetlen, mindig mûködő receptje, a politikai élet sokkal unalmasabb lenne.

Első hallásra banálisnak tûnhet, hogy a jó kampány alapja a jó terv, mégis ezt rontják el legtöbbször a vesztes kampányok. Dacára a könyvtárnyi irodalomnak, amely megjelent a kampánystratégiákkal kapcsolatban, sok jelölt még ma is úgy áll hozzá a választási kampányhoz, hogy hozza a legjobb formáját, és majd kiderül, mire lesz elég. A legtöbb kampány nem abba bukik bele, hogy rossz dolgokat csinál, hanem abba, hogy nem találja meg, mi lenne a sok, látszólag pozitív lehetőség közül az, amellyel a legjobban maximalizálhatná az esélyeit.

A kampányok idején gyakori úgy mérni egy-egy jelölt teljesítményét, hogy megvizsgáljuk, ki nyert meg egy napot, kinek a számára voltak kedvezőbb hírek, ki tudott jobb értelmezéseket kialakítani. A helyzet úgy áll, hogy egyetlen kampány sem nyer meg minden napot. A cél az, hogy a napok többségében győzzön. És persze legfőképpen a kampány végén.

Nagyon sokszor kell nagyon következetesen mondania egy politikusnak valamit ahhoz, hogy eljusson a választókhoz.

A politikában nincsenek tévedhetetlen zsenik. Bár örök vesztesek akadnak, örök győzteseket nem találunk. A legtöbb politikus nem tud időben kiszállni, ezért a legtöbb politikai karrier, még azok is, amelyek sokáig rendkívül sikeresnek tûntek, vereséggel ér véget.

A demokratikus választási kampányok a legkevésbé szép módszerek arra, hogy egy közösség eldöntse, ki gyakorolja a hatalmat, kivéve az összes többi módszert, amellyel valaha próbálkoztak.