Trevor Noah

Minden megszülető gyermek a saját világának közepe, aki képtelen megérteni, hogy a saját igényein és szükségletein túl is létezik egy tágabb nagyvilág.

Mindenkit arra biztatunk, hogy váltsák valóra az álmaikat. De az ember csak arról álmodhat, amit el tud képzelni, és - a szülő- vagy lakóhelytől függően - korlátok közé szorulhat a képzelőereje. (...) Csakhogy a lehetőségeink felső létrafoka jóval a közvetlenül megtapasztalt környezeten túl található.

A bûn sikert arat, mert képes arra az egyre, amire a kormány nem: törődik az emberekkel. A bûn alulról építkezik. A bûn figyel a fiatalokra, akik támogatásra szorulnak, és mentőkötelet dob nekik. Gyakornoki állást, nyári melót, előremeneteli lehetőségeket teremt. Közösségi munkát végez. Nem diszkriminál.

Valaki mindig vásárol, mások eladnak, és a jó svindler próbál középen nyerészkedni.

Könnyû elítélni a bûnözést, ha az ember olyan gazdagságban élhet, hogy távol tartja magát tőle.

Az ember csak melózik, melózik, melózik és melózik, az az érzése, hogy történnek a dolgok, pedig valójában semmi nem történik.

Ha kiszámolnánk, egy évben mennyi mindent olvasunk a neten - tweeteket, Facebook-bejegyzéseket, listákat - , az baromi sok könyvet tenne ki, miközben valójában egy árva könyvet sem olvastunk egész évben.

A gettó egyúttal viszonylag stresszmentes, kényelmes életmódot kínált. Az ember teljes mentális kapacitását igénybe veszi a túlélés, így aztán nem áll neki filózni a nagy kérdéseken. Ki vagyok én? Kinek kéne lennem? Eleget teszek? A gettóban még azt a negyvenéves férfit sem nézik le, aki az anyja házában él, és másoktól kéreget. Az ember ott nem érzi magát csődtömegnek, mert mindig lehet találni valakit, akinek még sanyarúbb a sorsa, ráadásul a legsikeresebbek sem emelkednek ki annyira a tömegből, hogy többre sarkalljanak. Hibernált állapotban lehet élni.

A gettó visszahúz, akár a gravitáció. Nem hagy cserben, de sosem enged el. Mert a távozás mellett szóló döntés sértés arra a helyre nézve, amely felnevelt, embert faragott belőled, és soha nem fordított neked hátat. Nem fog harc nélkül elengedni. Amint jobbra fordul valakinek a sorsa a gettóban, azonnal el kell húzni a csíkot, a gettó ugyanis beléd fog csimpaszkodni.

A társadalomban szörnyû dolgokat mûvelünk egymással, mert nem látjuk az elszenvedő felet. Nem látjuk az arcát. Nem emberként gondolunk rá. (...) A mai világban nem látjuk a mások ellen elkövetett tetteink következményeit, mert nem egy helyen élünk. Egy befektetési bankárnak sokkal inkább nehezére esne másodlagos jelzáloghitelekkel kifosztani valakit, ha utána ténylegesen ugyanoda mennének haza. Ha szembesülnénk a szenvedésekkel, és együtt éreznénk egymással, akkor nem érné meg elkövetni a bûncselekményeket.

Aki nem tud kiszabadulni a gettóból, annak muszáj a gettó szabályai szerint játszania a túléléshez.

A szigorúan nevelt gyerekek néha csak szimpla szeretetre vágynak. És ha megleckéztetik őket, az meghatározhatja a hátralévő életüket.

A szülőket (...) cseppet sem a józan ész vezérli. Egyszemélyes ítélőszékként döntenek a sorsunk felett egész gyerekkorunkban, és olybá tûnik, mintha a legkisebb vétségért is egyből életfogytiglani büntetést rónának ki.

Az élet csupa szenvedés. Engedd, hogy a fájdalom megeddzen, de ne kapaszkodj bele! Ne keseredj meg!

Tanulj a múltbeli hibáidból, mert így válhatsz jobb emberré, de nincs értelme siránkozni a múlt felett!

A tanult emberek szabadok, vagy legalábbis szabadságra vágynak.

Mások sokkal inkább az alapján ítélnek meg, hogy milyen nyelvet beszélsz, mintsem a bőröd színéből. (...) Lehet, hogy külsőre nem hasonlítottam mindenkire, de azzá válhattam, akinek beszéltem a nyelvét.

Az idegen nyelvekkel valaki átléphet határokat, nehéz helyzeteket kezelhet, és eligazodhat a világban.

A pénz angolul beszél. Aki ért angolul, azt tartják intelligensnek. A munkakeresésnél az angolon múlik, hogy megkapjuk-e az állást, vagy munkanélküliek maradunk.

A jog és a törvény cseppet sem racionális. Zsákbamacska. Milyen a bőröd színe? Mennyi pénzed van? Ki az ügyvéded? Ki a bíró?