Udvaros Dorottya

Ha a színpadon minőséget látunk, akkor bevalljuk vagy nem valljuk be: egy-egy pillanatban magunkra ismerünk. Ez maga a katartikus pillanat - és ez segít. Segít továbbélni.

Az élet kegyetlen tud lenni: ha elfogyott a dolgod, nem mondja azt, hogy "rendben, aludj el szépen", hanem borzasztó éveket ró ki rád. "Éld végig", mondja az élet.

Minden jó darab és jó előadás ugyanazt járja körül: hogyan is éljünk?

Nem vagyok megbánós fajta, mert úgy gondolom: a hibákból és a tévedésekből mindig van mit tanulnom.

Kitörölném az emberek fejéből az enyém szót: a kapzsiságot, irigységet és mohóságot.

Hiába fejlődik a világ, és hiába tartunk a kommunikációban is soha nem látott csúcsoknál. Bármikor, bárhol, bárkivel, bármi megtörténhet. De attól még az embernek, aki didergő lélekkel bóklászik az életben, és próbálja elfogadtatni magát másokkal, és próbál másokat magához közel engedni, ugyanazok maradnak a problémái. Ezen semmiféle telekommunikáció nem segíthet, nem változtathat, mindig így lesz, míg világ a világ.

Szellemi alkotásokat semmilyen ügy érdekében nem szabad bántani.

Korábban nagyon megörültem az elektromos autóknak is, de kiderült, hogy az akkumulátorgyártás is egy gigantikus probléma. És miközben vannak ezek a tényleg bonyolult kérdések, még mindig hiszek abban, hogy minden egyes PET palack, amit nem dobok el - én, ön, meg ő -, azzal is előrébb vagyunk.

Erősebb az indulat bennem, ha állatokat bántanak. Mert arra gondolok, hogy egy embernek még egy kiszolgáltatott helyzetben is marad talán valamennyi döntési lehetősége - persze csak ha nem olyan szélsőséges a helyzet, mint amikor mondjuk lebombáznak egy egész falut. De az állat- és növényvilágnak semmi esélye velünk szemben, totálisan kiszolgáltatottak nekünk, amikor letaroljuk, megöljük, kiirtjuk őket.

Az elszánt gonosztevőnek (...) meg kell keresnem az igazát.

Mitől óriási, mitől gigantikus dolog valami? Attól, hogy aztán majd visszagondolok rá. (...) Valahogy később szokott az ember rájönni.

Ha (...) szeretnék kikapcsolódni, akkor nem egy buliba megyek el sok ember közé, hanem egy erdőbe vagy vízpartra, mert ott tudok megnyugodni, ott tud az összecsomózódott idegrendszerem kisimulni.

Az emberiség döbbenetes tudást és értéket hozott létre évezredek alatt, és pont emiatt érthetetlen, hogy egy ilyen rendkívüli lény nem képes megérteni, miben és hogyan kéne korlátoznia önmagát.

Én akkor vagyok boldog, amikor ki tudok szakadni abból az őrületből, ami a Black Weekkel kezdődik és a Cyber Monday-jal folytatódik, amiktől nekem fulladásos tüneteim lesznek. Ilyen karácsonyt én nem akarok. (...) Az ünnep szerintem az együttlétről szól, nem arról, hogy elhalmozzuk magunkat és a rokonainkat egy csomó teljesen felesleges holmival.

Hiányzik a szolidaritás. Ahogy a társadalom egészében, úgy a színház világában is az a jellemző, hogy az emberek a saját életükre koncentrálnak; nincs idejük és energiájuk a mások bajával foglalkozni. Vannak természetesen kivételek, de a többség becsukja a szemét és a fülét, és csak azzal foglalkozik, hogy saját magát és a családját megvédje a külvilágtól, és ami azon túl van, az nem érdekli. Burokba zárjuk magunkat, de ez a burok nagyon sérülékeny; ha megsérül és nincs szolidáris közeg körülöttünk, akkor mi történik?

Olyan elképesztő rendszer a föld, és olyan felfoghatatlanul szép, ahogyan egymáshoz kapcsolódnak és egymásból fakadnak benne az egyes elemek. És akkor jöttünk mi, és az elmúlt pár száz év alatt mérhetetlen pusztítást végeztünk ebben a rendszerben.

A szellem erejét nagyon nehéz korlátozni - kemény munkával persze le lehet törni, megölni, de csak átmenetileg.

Minden tehetség csak önmagának tartozik elszámolással. De ez a legerősebb dolog.

Addig él az ember, ameddig vannak tervei, vágyai, reményei. Még áhít valamit, még csalódik, még kétségbe esik. És abban a pillanatban, amikor ezek már nem lesznek fontosak, akkor vége van mindennek, teljesen mindegy, hogy hány éves valaki.

Soha nem szabad félni semmitől. Bármennyire valami nem sikerül, abban a pillanatban az csak arra a pillanatra érvényes. A következő pillanatban az a dolog már sikerülhet.