Szerző

Umberto Eco

Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom.
Nem biztos, hogy az fejlődés, ha mindenáron előre törünk.
Megtiltani valakinek, hogy a Bibliáról beszéljen (amelyet jól ismer), csak azért, mert ezzel kizárja a Koránt, veszélyes formája a más véleményeket tisztelő álarcban tetszelgő intoleranciának.
A privacy-t egy-egy országban megvédeni hivatott intézmények tulajdonképpeni feladata nem az lesz, hogy megadja ezt a védelmet mindazoknak (a társadalom egészéhez képest keveseknek), akik igénylik, hanem az, hogy visszaszerezze a becsületét azok szemében, akik nagy lelkesen lemondtak róla.
Aki klasszikusokat olvas, a gyökereihez zarándokol el.
Mindig elborzaszt, amikor egy-egy kulturálisan gyökértelen, tengeren túli gondolkodó, akinek a bibliográfiájában kizárólag elmúlt évtizedbeli publikációk találhatók, olyan gondolatot fejt ki - sokszor nagyon is rosszul - amelyhez hasonlót, bár ő maga nem is sejti, másvalaki már ezer éve sokkal jobban kifejtett. (Vagy amely már ezer éve is terméketlennek bizonyult.)
A mindenkori és holnapi bölcsesség úgy szól, hogy ha valaki tőrrel támad rád, neked jogod van legalább ököllel visszaütni; de ha Superman vagy, és tudod, hogy ha ököllel visszaütsz, akkor az ellenfeled elszáll, meg sem áll a Holdig, a becsapódástól a Hold ripityára törik, a gravitációs rendszernek annyi, a Mars összeütközik a Merkúrral, és így tovább, akkor bizony elgondolkodsz egy pillanatra - már csak azért is, mert lehet, hogy ellenfeled éppen ezt a gravitációs katasztrófát akarja. Hát ne legyen meg az öröme.
Ha az ember könyveket ír és újságok munkatársa, gyakran kérnek tőle interjút. Tulajdonképpen fura dolog ez, hiszen nem világos, hogy akinek számos alkalma van rá, hogy kifejtse, mit gondol, az miért kéne, hogy ugyanazt még egyszer kifejtse. Interjút csak olyan emberektől - orvosoktól, politikusoktól, színésznőktől, rúdugróktól, fakíroktól, bíróktól vagy vádlottaktól - kellene kérni, akiknek foglalkozásukból következően nincs lehetőségük nyomtatásban kifejteni a gondolataikat.
Gyerekeket megölni nem szabad (...). Úgy vélem, hogy felnőtteket sem szabad megölni; ha viszont ezt hozzátenném, azonnal kisütnék, hogy szerintem a gyerekek nem is olyan fontosak.
Ismerős érzése lehet az embernek, ha azt olvassa manapság, hogy a memóriánk helyébe lépni hivatott új gépek az emberi intelligenciát veszélyeztetik. Akinek dereng valami, abban mindjárt felötlik Platón Phaidrosz-ának az a számtalanszor idézett passzusa, melyben azt kérdi (...) az írás feltalálójától, hogy vajon nem fosztja-e majd meg az embert ez az ördögi eszköz az emlékezés és így a gondolkodás képességétől. Ugyanez a rémület foghatta el azt is, aki először látott kereket. Azt gondolhatta az illető, hogy most aztán elfelejtünk járni.
Attól, hogy az embernek véleménye van, nem biztos, hogy eredeti is az a vélemény.
Az igazság ereje olyan, hogy szétárad, mint a jóság. És dicsértessék a mi Jézus Krisztus urunk szent neve, amiért erre a nagyszerû fölfedezésre jutottam.
Az egykori "rózsa" csupán név, puszta neveket markolunk.
A könyvnek az a jó, ha olvassák. A könyv olyan jelekből áll, amelyek további jelekről szólnak, azok a jelek pedig a dolgokról beszélnek. Ha szem nem olvassa, a könyv jeleiből nem lesznek fogalmak, vagyis a könyv néma.
A bolondok és a kisdedek mindig igazat szólnak.
Az ember megöregszik, és nem lesz bölcsebb, csak torkosabb.
A nappali alvás olyan, mint a paráznaság vétke: minél kiadósabb, annál több kéne belőle, s az ember mégis boldogtalan, egyszerre jóllakott is meg éhes is.
Sose bízz az emberi nemet megújító eszmékben, ha kúriák és fejedelmi udvarok hirdetik őket!
A szépséget három dolog együttesen hozza létre: először is a teljesség, vagyis a tökély, s ezért ítélünk rútnak mindent, ami befejezetlen; azután a megfelelő arányosság, vagyis az összhang; végezetül pedig a világosság és a fény, s ez az oka annak, hogy a tiszta színû dolgokat szépnek mondjuk.
Az isteni gondviselés úgy rendezte, hogy a világ kormányzása, mely az idők kezdetén napkeleten volt, annak a napnak a közeledtével fokról fokra nyugatra helyeződjék át, hogy tudjuk, közel a világ vége, mivel az események folyása már elérte szélét az univerzumnak.