Ugrás a tartalomra
Ha az ember könyveket ír és újságok munkatársa, gyakran kérnek tőle interjút. Tulajdonképpen fura dolog ez, hiszen nem világos, hogy akinek számos alkalma van rá, hogy kifejtse, mit gondol, az miért kéne, hogy ugyanazt még egyszer kifejtse. Interjút csak olyan emberektől - orvosoktól, politikusoktól, színésznőktől, rúdugróktól, fakíroktól, bíróktól vagy vádlottaktól - kellene kérni, akiknek foglalkozásukból következően nincs lehetőségük nyomtatásban kifejteni a gondolataikat.
Kapcsolódó idézetek
-
Egy interjú mindig szerepjátszás: ő kérdez, te válaszolsz, de ez a viszony néha szélsőségekbe csap át, és az újságíró úgy használ téged, mint egy atléta a futópálya salakját. A néző utólag csak arra emlékszik vissza, hogy ki készítette az interjút és nem arra, hogy kiről szólt.
Moldova György
-
Amikor az emberek válaszokat akarnak, a templomban, a terápiás szobában, a hegyekben vagy a tengereken találják meg őket. Én azonban újságíró vagyok, és amikor a munkád a kérdések feltevése, elkezdesz hinni - vagy reménykedni - benne, hogy a válaszokat más emberek rejtik.
Hayley Campbell
-
Nem olyan gyakori ám, hogy a bal láb kerül a jobb cipőbe, mint első látásra gondolnánk. Az emberek többsége, bármit mondjon is, végeredményben éppen azt a foglalkozást választja, amelyre titokban vágyott. Hány irodakukacot hallhatunk sápítozni: "Miért is nem lettem inkább felfedező! Nagy kedvemre volna az egyszerû, kemény, férfias élet távoli vidékeken." No igen, meglehet, hogy valósággal falják az ilyen témájú könyveket, a hétköznapi életben azonban nem tudnak meglenni az íróasztaluk nyújtotta kényelem és biztonság nélkül.
Agatha Christie
-
Veszélyes mûfaj az interjú, ha az ember őszintén kíván beszélni, nem pedig tetszetős iskolai dolgozatban retusált képet festeni önmagáról.
Komlós Aladár
-
A riporter élete egészen más, mint a képernyő mögött ülő újságíróé. Felkeresni a helyszínt, saját nyomozást folytatni, menni az orrod után nem mindig hajaz a szó szoros értelmében vett újságírásra. Veszélyes mesterség, amely megköveteli, hogy az érzelmeid és a feldolgozni kívánt téma tárgyilagos megfigyeléséhez szükséges távolságtartás között egyensúlyozz. Van úgy, hogy az egész egyáltalán nem érint meg. Máskor előfordul, hogy belőled is ott marad egy darabka.
-
Az "író" nem foglalkozás, inkább létállapot. Az író akkor is dolgozik, sőt akkor dolgozik igazán, amikor látszólag civil. Mindig író, mindig figyel (egy speciális szögből néz), és várja - akár egy éhes kutya a csontot - , hogy az élet dobjon neki egy sztorit, egy szót, egy mondatot, vagy éppen csak egy mozdulatot, amit majd leírhat.
Cserna-Szabó András
-
Egy érdekes személlyel készített interjú még nem biztos, hogy érdekes interjú is.
Joris Luyendijk
-
Az írókban él az igény, hogy kimondjanak dolgokat, és ez az idiotikus foglalatosság arra ösztökéli őket, hogy úgy emeljék fel a szavukat, hogy közben nem lehetnek biztosak benne, hogy bárki is hallgat rájuk. Ennek ellenére mi felszólalunk. Ehhez az íróknak joguk van - a társadalom pedig eldönti, hogy meg akar-e hallani bennünket.
Ljudmila Ulickaja
-
Ha valaki nem tudja úgy megfogalmazni a mondanivalóját, hogy az jól mutasson a szalagcímben, a szerkesztőknek nem marad más választásuk, mint hogy maguk írják meg, amit az interjúalany mondani akar, ahelyett, amit mond. Ezt nevezik kreatív újságírásnak.
Jonas Jonasson
-
Ha az ember újságíróként mutatkozik be, nehéz kertelés nélküli, őszinte válaszokat kicsikarni.