Vámos Miklós

Az olvasók történetei néha szívbemarkolóbbak, mint amilyenekkel az irodalom traktálja őket.

A regényíró letaszítja istent a trónusáról, s ő ül a helyébe, másként nem tudna embert teremteni, azt felnevelni, földbe döngölni vagy magasba emelni, végső esetben megölni. Ezek isteni monopóliumok.

Jó könyv csodát tesz. Olyan módon mûködik tehát, akár a próféták. Nem vizet változtat borrá vagy néhány cipót sok kenyérré, hanem az értő olvasót varázsolja regénybéli alakká.

Ahány jó könyvet olvastam, annyi életet élhettem a sajátomon kívül. Ilyen alapon az olvasás sokéletûvé teszi az embert, ami szinte már halhatatlanság.

Ahányan elolvasnak egy regényt, az annyiféle mûvé válik, hiszen mindenki hozzáteszi a maga emlékeit, egyéniségét, képzeletét. Az olvasók társszerzők - szerencsére a honoráriumból nem kérnek, sőt, pénzt adnak a könyvekért. Isten, jól találtad ezt ki, köszönöm szépen.

Imádok élni. Gyûlölök félni. Egy rohadt f betûn múlik az egész?

Az üres, tiszta papír a remekmû lehetőségét is ígéri. Szerencse dolga.

Az ötlet használat után eldobandó.

Minden írásról azt gondolom, hogy amit én leírtam, az a fele. A másik felét az olvasó teszi hozzá, mellérakja a saját élményeit, gondolatait, ilyen alapon ahányan elolvasnak egy könyvet, az annyiféle könyvvé válik.

Fiatalnak lenni nem olyan jó dolog. Az a bizonytalanság kora, nem csak anyagilag. Még nem tudom, ki vagyok, jó vagyok-e, elég szép, elég okos vagyok-e, elfogad-e anyám, apám, szerelmem, tanárom, főnököm. Ahogyan az ember idősödik, ezek azért eldőlnek. Némelyikre az a válasz, hogy nem, de még az is jobb, mint a bizonytalanság. Ezért gondolom, hogy amikor valaki a hatvanadik életévét elérte, és ezeket a kérdéseket nem tudta tisztázni, valamit elrontott.

Ha valaki úgy esik ki a munka hierarchiájából, hogy nincs valamilyen mániája, amit akár napi nyolc órát tudna csinálni jó kedvvel, akkor nagy bajban lesz.

Napról napra élünk, mint a legyek, nem számítunk csodára, mert csodák sincsenek manapság. És mire végül olyan anyagi helyzetbe kerülünk, hogy többé nincsenek mindennapi gondjaink, már késő, minden elromlott körülöttünk, a házasság, a levegő, az ország, a világ, vének vagyunk, kopaszok, aztán (...) betegek, halottak.