Victor Hugo

Az idő az építész, a nép a kőmûves.

Fénye felé ki-ki egymaga megy az éjben.

Ti, akik szenvedtek, mert szerettek, szeressetek még erősebben! A halálos szerelem: maga az élet!

A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről, ami rajta kívül van.

Egyetlen dolgom e földön a szeretet.

Ha valaki szeret vagy szeretett, érje be vele. Többet ne is kívánjon magának. Más gyöngyszemet hiába is kívánna magának az élet sötét redői közt. Szeretni annyi, mint tökéletessé válni.

A lélek segíti a testet, és bizonyos pillanatokban fölemeli. Ez az egyetlen madár, amely fölemeli a maga kalitkáját.

A nők úgy játszadoznak a szépségükkel, mint a kisfiúk a zsebkésükkel. Megsebesítik magukat vele.

Ártatlannak tudta magát és beletörődött mindenbe. Nem panaszkodott. Aki hibátlan, nem hibáztat.

Némelykor szerencsének, némelykor meg cselfogásnak köszönhető a nagy vállalkozások szerencsés kimenetele.

Gyakran a legjobb barátaink buktatnak el bennünket.

A kevélységet mindig nyomon követi a romlás és a szégyen.

A szigor csak eldurvítja a lelkeket.

Inkább vagyok a légy feje, mint az oroszlán farka.

Amit az ember elrendez (...), azt felforgatják a körülmények.

Az emlékezés gyötri meg leginkább a féltékenyeket.

Az emberi szív... csak meghatározott mennyiségû kétségbeesés befogadására alkalmas. A szivacs is, ha egyszer teleszívta magát, egyetlen csepp vízzel sem fogad be többet, akárha egész tenger zúdul is végig fölötte.

A bagolynak semmi keresnivalója a pacsirta fészkében.

Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét, az első nap soha el nem múlik. Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel. Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha, a szív feketesége nem oszlik el soha.

A gonosz gondolatok kérlelhetetlenek, és tetté akarnak válni.