Victor Hugo

Van erősebb a világ összes hadseregénél: az időszerû eszme.

Semmi nem idéz meg úgy egy emléket, ahogy egy illat.

Minden emelkedőért lejtő a jutalom.

Nincs erősebb, mint egy olyan ötlet, amelynek eljött az ideje.

Napóleon a hadsereg szóval az ajkán halt meg. Lamarque utolsó szava a haza volt.

A társaságbeli emberek akkor gyújtják ki szellemüket, mikor a zenit kigyújtja csillagait.

Barátaim, vigyázzatok; legyetek könyörületesek a nők iránt.

Nincs két ember, aki könnyebben tenne mély hatást egymásra és olvadna össze, mint egy öreg pap és egy öreg katona. Alapjában véve egyfajta ember a kettő. Az egyik a földi hazáért áldozta fel magát, a másik a mennyei hazáért; nincs köztük más különbség.

Balsorsból lesz a férfi, s jómódból a szörnyeteg.

Az erény nem lakhat együtt a bûnnel anélkül, hogy ne veszítene szentségéből.

Hosszu fütty fonja át füstezüst homlokát, karcsu, rőt háztetők s csengettyûk Párizsát.

Szeretni valakit annyi, mint átvilágítani.

Ha szeretünk, vagy szerettünk, ez elég. Ne kívánjunk többé semmit. Az élet kagylójának sötét redőiben más gyöngyöt nem találhatunk.

A jövő csak koldus kísértet, mindent ígér s nincs semmije.

Az élet legfőbb boldogsága az a meggyőződés, hogy szeret bennünket valaki, hogy magunkért, jobban mondva magunk ellenére szeret.

A sors csapásainak gyakran az a sajátságuk, hogy - bármily tökéletesek vagy bármily hûvösek vagyunk is - napfényre hozzák a bensőnkből emberi természetünket, és kényszerítik, hogy felbukkanjon.

Az ember hozzászokik a méreghez.

Az emberekből általában nem az erő hiányzik, hanem az akarat.

Az ostobaság csökkenését nevezzük haladásnak.