Szerző

Vida Ágnes

Soha ne engedd, hogy olyan emberek mondják meg, merre menj, akik még nem indultak sehová!
Minden gyerek jó. Jó, ha jól érzi magát a világban, ha biztonságban van. Ha a szülei mosolyognak, ő is mosolygós. Ha feszültek, ő is feszült. Ha barátságosak, ő is barátságos. Ha nem őszinték, ha titkolóznak, ő is így tesz. Szomjazik a jó példára és a szeretetre. És, ha rosszul érzi magát, ha "rosszalkodik", a legtöbb, amit érte tehetsz, hogy még jobban szereted.
Pofára esni ér! Visszautasítást elviselni ér! Elrontani ér! Próbálkozni ér! Bénázni ér!
A biztonságot nem mások teremtik köréd, hanem te magad. Te vagy a saját biztonsági hálód. Csak akkor érzed magad biztonságban, ha ezt elhiszed és magadban bízol. Onnantól kezdve mindegy, hogyan alakulnak a körülmények, merről fúj a szél, mert már tudod, hogy csak magadra számíthatsz.
A negatív hozzáállás olyan, mint a dohányfüst: betölti a rendelkezésre álló teret és kárt tesz a többiekben is. Ha pedig kinyitod a szobában az ablakot és beengeded a tiszta levegőt, hogy fél perc alatt eltüntesse a büdös füstöt: na, ez a pozitív gondolkodás!
Meg lehet hallgatni a kritikát. Ki lehet kérni mások véleményét. Lehet tanulni belőle. De soha ne vedd a szívedre!
Lesznek, akik titokban, lesznek, akik arcátlanul lopnak tőled, és akik a magad után hagyott morzsákat csipegetik. És lesznek, akik szimplán csak a lábadra tekerik a csápjaikat, nehogy tovább tudj menni. De neked csak egyre kell koncentrálnod, hogy MENJ TOVÁBB ELÕRE! Ha hátranézel, lelassulsz és utolérnek. Ha lenézel, megbotlasz az utadra szórt sok szemétben. De ha felnézel, mindig a végtelen eget látod majd.
Nem tudod? Tanuld meg! Nem megy? Gyakorold! Nem próbáltad még? Kezdj bele!
Az a torokszorító érzés, amit akkor érzel, amikor valami újba fogsz. Az égő izmok az edzésen, a gombóc a gyomrodban a fontos megbeszélésnél, az éhségérzet a fogyókúránál: úgy tûnhet, ezek jelzések arra, hogy hagyd abba. Nem elég, hogy átküzdötted magad a döntés mocsarán, a kételyek erdején, most még EZ is az utadba áll. Szándékosan fizikai fájdalmat okozva, hogy rábírjon: add fel. De ezek nem ezt üzenik. Ezek a tünetek annak a jelei, hogy amire elszántad magad, az VALÓDI változás. Nem csak a gondolataidban létezik, nem álom többé, hanem VALÓSÁG. Ezek a tünetek nem azt üzenik, hogy most hagyd abba, hanem azt, hogy csináld még, csináld tovább: jó úton jársz!
Az anyai ösztönről gyakran mondják azt, hogy annak mindenkiben "lennie kell", ezért sokan nem értik, miért nem hallják a hangját azonnal, miért nem súg nekik. A valóság az, hogy az anyai ösztön valóban mindenkiben van, de az, hogy mennyire hangosan halljuk, mennyire erősen érezzük, együtt nő a gyerekkel, és nagyban függ attól is, mennyire tudjuk letekerni a külvilág hangerejét.
A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs porcica a szekrények mögött, tízféle sütit sütsz és halomban áll a fa alatt az ajándék. Nem lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába, hogy aztán az ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként sütsz-főzöl-takarítasz-vásárolsz hetekig. A készülődés lehet az ünnep része. Lehet együtt készülődni és nem attól lesz tökéletes, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy együtt vagyunk.
Nem az a gond, ha néha elesel az úton, hanem az, ha többé nem kelsz fel.
Miért fél a gyerek a sötétben? Mert nem tudja, hogy amit ott lát, az nincs is ott. Mert túlgondolja, túlbonyolítja, olyasmit képzel oda, ami nem létezik. Ezért félünk. Tudatlanságból, túlgondolásból.
A valódi, őszinte út az egyetlen, amin érdemes járni. Az egyetlen, amin valódi eredményeket érhetsz el. Suskus nélkül, megalkuvás nélkül, magyarázkodás nélkül. Elvárások, megfelelési kényszer nélkül. Õszintén magaddal és másokkal.
A megfelelési kényszer a gyors sikerről szól. Azért akarsz másoknak megfelelni, hogy kapj egy gyors elismerést. Szeretnéd másoktól azt hallani, hogy "köszi, de jó voltál". Szeretnéd, ha megdicsérnének. Szeretnéd, ha mindenkivel kiegyensúlyozott lenne a kapcsolatod, ha nem lennének összeütközések, sem olyan emberek, akik neheztelnek rád. Olvasd gyorsan megint végig ezeket az elvárásokat, lehetségesnek tûnik, hogy mindegyiket megvalósítsd? Ugye, hogy nem? Mégis mennyi idő és energia elmegy azzal, hogy másoknak próbálsz megfelelni, míg a saját érdekeid, céljaid, vágyaid háttérbe szorulnak. Te magad szorítod háttérbe őket.
Vajon mitől lesz jobb a családomnak? Ha a rendszert szidom, vagy ha megyek és megkeresem a lehetőségeket, amikkel jobbá tehetem az életüket? Élnünk és megélnünk most és itt kell, ezek között a körülmények között, ebből kell kihozni a lehető legjobbat.
A kisgyerek számára a kudarc még természetes része az életnek: elesik és újra feláll, gyakorol, amíg meg nem tanul átfordulni, kúszni, mászni, járni. Számára ez nem kudarc, hanem a tanulás természetes része, gyakorlás. Az azonban, hogy később hogyan viseli, ha valami nem sikerül, hogy kudarcként éli-e meg, azon múlik, tőlünk mit lát. Dühöngünk, ha valami nem megy? Káromkodunk? Egy halk cifra odamondás után magunkba fojtjuk? Rámondjuk, hogy "mert nekem soha nem sikerül semmi"? Fogat összeszorítva erőltetjük? Elvárjuk, hogy elsőre menjen? Lebeszéljük-e egy-egy ötletéről, mert "úgyse menne"? Mi, szülők, merünk-e kísérletezni az élet dolgaiban? A konyhában? A munkában? A kapcsolatainkban? Merünk-e elesésből újra felállni? Merünk-e tanulni? Hagyjuk-e, hogy a gyermekünk így tegyen?
Sokan szívesebben maradnak a biztos rosszban, mint indulnak el egy bizonytalan "talán jobb lesz"-felé. Pedig a sikerhez nem egyenes út vezet, sokkal inkább kanyargós az ösvény. Ha csak az egyik sutba dobott ötletet elővennéd, elkezdenél dolgozni rajta, ebből tanulnál, aztán újabb ötletet vennél elő és azt már jobban meg tudnád valósítani, míg végül eljutnál az IGAZI NAGY ÖTLEThez, ami mellé büszkén oda tudnál állni, akkor hamarabb érkeznél meg a céljaidhoz, mint ha a megfelelő pillanatra várva el sem indulsz az úton.
A jó munkához idő kell - mondják. Frászt! A jó munkához nem kell sok idő. A jó munkához gondolkodni kell. Azt pedig bárhol, bármikor lehet.
A baba az arcunkból tájékozódik: ha folyton idegeskedünk, aggódunk, rosszkedvûek vagyunk, akkor ne várjuk, hogy ő kiegyensúlyozott és mosolygós legyen.