Ugrás a tartalomra
A kisgyerek számára a kudarc még természetes része az életnek: elesik és újra feláll, gyakorol, amíg meg nem tanul átfordulni, kúszni, mászni, járni. Számára ez nem kudarc, hanem a tanulás természetes része, gyakorlás. Az azonban, hogy később hogyan viseli, ha valami nem sikerül, hogy kudarcként éli-e meg, azon múlik, tőlünk mit lát. Dühöngünk, ha valami nem megy? Káromkodunk? Egy halk cifra odamondás után magunkba fojtjuk? Rámondjuk, hogy "mert nekem soha nem sikerül semmi"? Fogat összeszorítva erőltetjük? Elvárjuk, hogy elsőre menjen? Lebeszéljük-e egy-egy ötletéről, mert "úgyse menne"? Mi, szülők, merünk-e kísérletezni az élet dolgaiban? A konyhában? A munkában? A kapcsolatainkban? Merünk-e elesésből újra felállni? Merünk-e tanulni? Hagyjuk-e, hogy a gyermekünk így tegyen?
Kapcsolódó idézetek
-
Gondolj csak egy járni tanuló kisgyerekre: több százszor esik el, és üti meg magát! De az a gyerek egyszer sem áll meg, és nem gondolja: "Á, a járás nem nekem való. Nem értek hozzá." A kudarc kerülését valamivel később tanuljuk meg.
Mark Manson
-
Alapszinten minden tudás a bukásból ered. Gondolj egy kisgyerekre, aki járni tanul. Először kúszni kezd, aztán sok kudarc árán mesteri szintre emel egy olyan képességet, amelyet felnőttként természetesnek veszünk. Ahogy a gyerek növekszik, minden új teljesítményt - a labda elkapásától kezdve a számolásig - ugyanúgy tanul meg: addig kísérletezik, amíg sikeressé nem válik. Nem várhatjuk el egy gyerektől, hogy mindent elsőre tökéletesen csináljon, ahogyan az összetett feladatokat vállaló felnőttektől sem, hogy elsőre sikeresek legyenek.
Tina Seelig
-
Akkor is fogadd el magad, ha nem úgy sikerülnek a dolgok, mint szeretnéd. Csakúgy, mint egy kisgyermeket, aki tanul, fejlődik, hibázik, mert erről szól az életünk. Tanulunk, fejlődünk, hibázunk, de nem szabad megengedni magunknak, hogy emiatt ne szeressük azt a csodálatos embert, aki vagyunk.
Szabó Péter
-
Talán neked is van gyereked, és akkor tudod, hogy az ember állandóan fél, hogy nem tud mindent, nem bír mindent, nem képes elvégezni mindent. Végül olyannyira megszokjuk a kudarc érzését, hogy akárhányszor nem okozunk csalódást a gyerekeinknek, titokban mi is meglepődünk. Talán van olyan gyerek, aki tud erről. Ezért néha apró, pici dolgokat tesznek a legváratlanabb pillanatokban, hogy új levegőt fújjanak a tüdőnkbe. Hogy éppen, éppen, éppen csak megmentsenek minket a fulladástól.
Fredrik Backman
-
Ezt egész élete folyamán tanulja az ember. Megtanulni lemondani, megtanulni a kudarcot. Haragszom is a divatos pedagógiákra, hogy a gyermeknek sikerélmény kell, és meg kell védeni érzékeny lelkét a kudarctól. Nem. Tudja csak meg, hogy mi a jeles és mi az elégtelen, és tudja meg, hogy most jót tett vagy rosszat. Így nem edződik meg.
-
A kudarc a tanulási folyamat természetes része. Ha nem buksz el néha, akkor valószínûleg nem kockáztatsz eleget.
Tina Seelig
-
Nem szabad feladni, ha kudarcok jönnek. A kudarc kell, általa sok minden kiderül. Egyrészt megerősít, és arra ösztönöz, hogy még jobban nekiveselkedjen, fejlődjön, tanuljon, újra felálljon az ember, valamint megtanít a dolgokat átértékelni. Nekem is sokszor kellett felállnom, persze nem mondom, hogy nem lett volna jobb, ha mindig sikerek érnek, de biztos alázatosabban, árnyaltabban látom az életet általuk, és azt is látom, hogy sok út létezik, ami a cél felé visz.
-
A kudarc valójában a tanulási folyamat fontos része. Mint ahogy az evolúció is próbálkozások sorozata, az élet is tele van kiindulópontokkal és elkerülhetetlen buktatókkal. A siker kulcsa, hogy minden tapasztalatból levonjuk a tanulságot, és az új tudás birtokában továbblépünk.
Tina Seelig
-
Túl hamar ítélünk bizonyos dolgokat kudarcnak, pedig azok csak tapasztalatok, a tanulási folyamat részei. Ha tudjuk, hogy mi nem mûködik, azzal egy lépéssel közelebb jutunk ahhoz, ami mûködik.
-
Zavarba jövünk a saját kudarcunktól, de gyorsan kiszagoljuk másokét. Tagadunk, szépítgetünk, és gyorsan továbblépünk - esetleg a körülményeket vagy másokat hibáztatunk. Már a gyerekek megtanulják, hogyan lehet kicselezni, hogy őket okolják - a másikra mutogatnak. Idővel ez lesz a megszokott megoldás. Ami ennél is rosszabb, az ebből következő indíttatás, hogy kerüljük az ambiciózusabb célokat és nagyobb kihívásokat, amelyekkel kudarcot vallhatunk. Ezzel számos lehetőséget veszítünk el a tanulásra és megújulásra.
Amy Edmondson