Vörösmarty Mihály

Aki maga néz a tálba, Azt az étel nem táplálja: Több annak a gondolatja, Mint amennyi jó falatja.

Szép a szép szemek haragja, Mint villám s az éj, Ah de édesebb a béke, Megbékülni kéj.

Éjfél van, az éj rideg és szomorú, Gyászosra hanyatlik az égi ború: Jőj, kedves, örülni az éjbe velem, Ébren maga van csak az egy szerelem.