Weöres Sándor

Ismerd fel, hogy a fülemüle jól énekel, a kutya jól ugat, a bárány jól eszi a füvet, az ember a bárányt és a fû az emberhullát: minden a helyén van, minden tökéletesen táncolja a maga táncát és kiválóság nincsen. Az összhang teljes és megzavarhatatlan.

A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerû és kimondhatatlan.

Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy. Aki holnap léssz: ma még nem te vagy.

Ha rátekintesz kedvesedre akit szeretsz: tán nem te vagy? Ha koldus lép a küszöbödre akit kivetsz: tán nem te vagy?

Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem, (...) Csak azt tudom, hogy társra sose várt az én szivem, s lettél egyszerre társa.

Szememnek Ady nyitott új mezőt, Babits tanított ízére a dalnak, És Kosztolányi, hogy meg ne hajoljak Ezt-azt kívánó kordivat előtt.

Termő ékes ág, te, jó anya, életemnek első asszonya, nagy meleg virágágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely.