William Paul Young

Ha megbocsátasz, megszabadulsz valamitől, ami elevenen felemészt téged: ami pusztítja az örömödet és a teljes és őszinte szeretetre való képességedet.

Az, ahogy gondolkodsz, meghatározza azt, amit érzékelsz, és az, amit érzékelsz, meghatározza az érzelmeidet.

Oly sokan képzelik azt, hogy a szeretet az, ami növekszik, de valójában a megismerés növekszik, a szeretet pedig egész egyszerûen csak kitágul, hogy befogadhassa az ismeretet. A szeretet egész egyszerûen a megismerés védőburka.

A kapcsolatok sokkal zavarosabbak tudnak lenni, mint a szabályok, de a szabályok soha nem fognak választ adni a szív fontos kérdéseire.

Az érzelmek a lélek színei; látványosak és csodálatosak. Amikor semmit sem érzel, a világ unalmassá és színtelenné válik.

A megbocsátás semmiképpen sem követeli meg tőled azt, hogy meg is bízz abban, akinek megbocsátasz. De ha végül megbánja a bûnét és megtér, akkor egy csodát fedezel fel a szívedben, amely lehetővé teszi, hogy kinyújtsd a kezed, és elkezdd felépíteni közöttetek a megbékélés hídját.

Ha te meg én barátok vagyunk, akkor a kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás. Amikor látjuk egymást, vagy távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nincs konkrét meghatározása; eleven és dinamikus, és minden, ami kialakul az együttlétünkből, az a valami különleges, egyedi ajándék, amelyen senki mással nem osztozunk.

Az igazi kapcsolatokat az alávetettség jellemzi, még akkor is, ha döntéseitek nem igazán hasznosak vagy előrevivők. (...) Az alávetettség nem a tekintélyről szól, és nem is az engedelmességről; ennek teljes mértékben a szeretetből és tiszteletből származó kapcsolatok jelentik a lényegét.

Kétségbeesetten próbálsz az ellenőrzésed alá vonni valami olyasmit, ami fölött nincs hatalmad. Nem tudod befolyásolni a jövőt, mert az még nem is valóságos, és soha nem is lesz az. Megpróbálsz Istent játszani azzal, hogy elképzeled, hogy a gonosz, amitől félsz, valósággá válik, aztán pedig megpróbálsz terveket és eshetőségeket kidolgozni arra nézve, hogyan tudnád elkerülni azt, amitől félsz. (...) Az a személy, aki a félelmei által él, nem fog szabadságot találni a szeretetemben.

Soha ne becsüld alá a könnyek csodáját! Ezek a gyógyulás vizei és az öröm folyamai lehetnek. Néha a könnyek a legmegfelelőbb szavak, amiket a szív szólni képes.

Földünk olyan, mint egy gyermek, aki szülők nélkül nőtt fel; így soha nem volt senkije, aki vezesse és irányítsa. (...) Voltak, akik megpróbáltak segíteni rajta, de a legtöbben egész egyszerûen csak ki akarták használni. Emberek, akik azt a feladatot kapták, hogy szeretetteljesen kormányozzák a világot, ehelyett könyörtelenül kizsákmányolták, mert csak saját közvetlen szükségleteik kielégítése érdekelte őket. Még a saját gyermekeikre sem gondolnak, akik örökölni fogják ezt a szeretethiányos állapotot.

Egy visszatekintés által sok minden felidézhető, és nagyon sokat lehet belőle okulni, de csak akkor, ha csupán látogató vagy a múltban, nem pedig állandó lakos.

Az, hogy ki vagy, mindig magasabb rendû annál, aminek látszol - annál, ami csak úgy tûnik, hogy van. Mihelyt elkezded valóban megismerni azt a személyt, aki - a te előítéleteid alapján - egy nagyon szép, vagy nagyon csúnya arc mögött megbújik, akkor a felszín elkezd elhalványulni, míg végül egyáltalán nem lesz jelentősége.

Ugyanúgy nem tudod a bizalmat megjátszani, mint ahogy nem tudod az alázatot "csinálni". Az vagy van, vagy nincs. A bizalom egy olyan kapcsolat gyümölcse, amelyben tudod, hogy szeretnek téged. Mivel te nem tudod, hogy szeretlek, nem tudsz bízni bennem.

Vannak alkalmak, amikor az ember úgy dönt, hogy elhisz valamit, amit normál körülmények között teljes mértékben irracionálisnak tartana. (...) Talán létezik egy racionalitáson túli világ: a tényekre vagy adatokra épülő gondolkodás szokásos definícióin túli megértés; valami, ami csak akkor tárul fel számunkra, ha átfogóbb képet kapunk a valóságról.

Azt hiszem, hogy mivel a legtöbb sebet a kapcsolatainkon keresztül szerezzük, ugyanez elmondható a gyógyulásukról is, és tudom, hogy a megbocsátást a kívülállók ritkán képesek megérteni.

Az orrunk köt össze minket a legerősebben a múltunkkal, (...) a szaglóérzékünkkel lehet a legbiztosabban visszalépni az elfelejtett múltba.

Az igazi szeretethez kitárt kezek kellenek. Ha nincs hatalmadban nemet mondani, a szeretet sosem lesz valódi, csak illúzió.

A karácsony (...) a gyermekek ünnepe - az övék és értük van, legyenek akárhány évesek.

A megfelelő dal vagy a megfelelő szeretet az egész világot megváltoztathatja, na persze a megfelelő ember számára.