William Saroyan

Mindenkiért eljön egyszer a halál, de én világéletemben hittem abban, hogy az én esetemben majd kivételt tesz.

Ha egy könyvben azt olvassátok, hogy egy apa a bolond fiát jobban szereti, mint a bölcs fiait, hát az az író agglegény.

Ha egy könyvben olyan férfiról olvastok, (...) aki beleszeret egy lányba és feleségül veszi, az az író minden bizonnyal egészen fiatal férfira gondol, aki még csak nem is sejti, hogy a lány egészen addig, míg kilencvenhét éves korában el nem érkezik az ideje, hogy a föld alá kerüljön, örökké bele fog kotyogni mindenbe.

Ha egy könyvben azt olvassátok, hogy egy fiatalember számára kellemes élmény egyik városból a másikba utazni, az az író legalább nyolcvan - vagy kilencven éves lehet, aki mindössze egyszer utazott el otthonától hét mérföldre egy vagonban, még gyerekkorában.

Ha egy könyvben ötszáz apró betûvel teleírt oldalon át azt olvassátok, hogy az asszonyok csodálatos teremtmények, az az író hátat fordított a feleségének, és ábrándozott.

Ha azt olvassátok egy könyvben, hogy aki énekel, az igazán boldog, hát az az író a fellegekben jár, nem pedig a földön.

Ha azt olvassátok egy könyvben, hogy egy férfi naphosszat a fa alatt ül, és citerázik meg énekel, hát elhihetitek nekem, az az író egy cseppet sem gyakorlatias. A pénz, az a valami. Csak menjen és izzadjon a napon egy darabig. Õ is meg a citerája is.