Ha azt olvassátok egy könyvben, hogy egy férfi naphosszat a fa alatt ül, és citerázik meg énekel, hát elhihetitek nekem, az az író egy cseppet sem gyakorlatias. A pénz, az a valami. Csak menjen és izzadjon a napon egy darabig. Õ is meg a citerája is.

Kapcsolódó idézetek

1. A gitártokokban gyûlnek az aprópénzek, Boldogan dalolnak az utcazenészek, Az élettől részeg az az öreg csavargó, az a padon alvó, Csipp-csepp, egy esőcsepp cseppen a földre, Csak figyelem csöndben, hogy a tócsát kitöltse, Csak fel ne költse, hisz jobb, ha nem látja, Hogy újságpapírral van bevetve az ágya, Pedig valaha szerették, de a magányba menekült, És pont azokon a napokon marad rohadtul egyedül, Mikor kéne egy társ, akivel mindent megoszthat, Örömöt, bánatot, jót és rosszat.
2. Amit pusztán pénzért csinál az ember, azt rosszul csinálja. Jules Verne
3. A vers azért sokkal jobb, mint a próza (...), mert versíráskor a sorokat nem kell végigírni. A próza rabszolgameló. Női dolog. Öregasszonyos. Az öregasszony és az író nem sokban különbözik. Mindkettő egész nap ül a székében és sorokat köt egymás alá. Semmi szabadság. Én a sort ott hagyom abba, ahol jólesik. Ez férfias szabadságot ad. A költő, kérem, az férfi, az író nyámnyila némber. Csak hasonlítsunk össze, kérem, egy Ady Endrét, aki talpig férfi és talpig költő, egy Mikszáthtal, aki nagy író, ám a sok üléstől olyan vastagra hízott, mint egy szakácsné. Cserna-Szabó András
4. Néha azt hi­szem, hogy egy úriember nem megy el írónak. Az író kifosztja mások életét. De mit csináljon szegény. Ez a dolga. Mándy Iván
5. Egy író ír egy könyvet. Ha az a könyv jó, a sugarai melegítik a világot, és ez az ő egyetlen politikája... Ha rossz, a sugarai lankadtan lógnak alá. És ez az ő egész politikája, csakhogy ezúttal nem használta sikerrel. Daniel Banulescu
6. Az ember csak azt érti meg, amire maga jön rá, amit készen kap, anélkül, hogy lélekben megdolgozna érte, az egyik fülén be, a másikon ki. Olyan ez, mint a növények öntözése: a növény nem élhet víz nélkül, de nem sokat ér a vízzel, amit a leveleire öntenek, az lepereg róla, csak azt a vizet képes igazán felhasználni, amit a gyökerein keresztül maga szív fel.
7. A versírás, talán furcsa, merthogy relatíve rövid formáról van szó, mégis rettenetesen időigényes, s ráadásul erőből, meg igyekezetből, meg szakmai tudásból nem megy. Ki kell várni, hogy jöjjön. S bár igyekszik az ember beüzemelni a belső motort, s padlógázzal nekihajtani a világnak, de ez a motor csak akkor indul el, ha kedve van hozzá. Egészen furcsa, hogy néha olyan, hogy számolatlan potyognak ki belőlem a versdarabok, néha meg mint egy kiszáradt kút. Háy János
8. Lehet, hogy nem jó az embernek, ha könnyû az élet? Ha megszokja, hogy minden pálma roskadozik a gyümölcsök alatt, és a szabad ég alatt is lehet éjszakázni, mindjárt elveszti az akaraterejét. A türelmes munka helyett (...) hozzászokik, hogy a véletlenben reménykedjen. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
9. Az ember egyre vénül, verset ír, tanít... "Csak ülj a földre és beszélj az égre." S nem ül le. S nem beszél. Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre. Radnóti Miklós
10. A pénz unalmas. Mindenütt ott van. Leginkább ott, ahol nincs. Nem szabad törődni vele. Ha van, élj úgy, mintha nem lenne. Ha nincs, élj úgy, mintha lenne. Száraz Miklós György