Ugrás a tartalomra
Ha egy könyvben azt olvassátok, hogy egy fiatalember számára kellemes élmény egyik városból a másikba utazni, az az író legalább nyolcvan - vagy kilencven éves lehet, aki mindössze egyszer utazott el otthonától hét mérföldre egy vagonban, még gyerekkorában.
Kapcsolódó idézetek
-
- Miért mondják, hogy elutazni annyit jelent, mint egy picit meghalni, amikor tulajdonképpen az utazás az élet?
- Amíg az ember tizenhat éves, addig minden az élet; az elutazás is, a megérkezés is.
Kertész Erzsébet
-
Húszévesen azért utazunk, hogy felfedezzük önmagunkat, harmincévesen szerelemből, negyvenévesen mohóságból és kíváncsiságból, ötvenévesen pedig azért, hogy meglepődhessünk.
-
Ha meg akarsz ismerni egy embert vagy asszonyt, utazz vele vagy tíz-tizenkét órát együtt. Ez valóságos próbaköve annak, hogy igazán udvarias és illedelmes lélek-e valaki vagy csupán gyönge máz-e rajta a kultúra. Az erőszakos vagy lompos vagy irígy vagy civakodó természet kiütközik és a megtett mérföldekkel négyzetes arányban nő. Két barát vagy két szerető a végső állomáson már mint két ellenség szállhatnak le. Vonaton és veszedelemben látszik meg az ember.
Szini Gyula
-
Akkor, ott az út szélén, még nem tudtam, hogy kicsoda. Csak valami olyasmit éreztem, hogy ezzel az emberrel jó lehet elindulni. És megérkezni is jó lehet. S a legjobb talán a közbeeső idő vele. Az utazás. Mert nem mindegy, hogy kivel utazik az ember. Az már ott bizonyos volt, hogy a férfi körül a dolgok és az emberek biztonságban vannak. Hogy nála az igen igen, a nem nem, a nyolc óra az nyolc óra, a tizenkettő az percre pontosan tizenkettő. Közben játékosság terem mellette, és kíváncsiság, meg jóízû barátok, akiknek megőrzi fontos mondataikat.
Schäffer Erzsébet
-
Régen - az ifjúság, a férfikor idejében - az utazás izgalmas pillanata a megérkezés volt: közelebb jutni az ismeretlenhez, a meglepőhöz, a kalandhoz, a változathoz. Öregkorban az utazás nagy pillanata a take off, az indulás: kilépni egyetlen lendülettel az öregség rutinjából, ez az "élmény". A megérkezés közömbös, hiszen mindenütt ugyanaz vár.
Márai Sándor
-
Az író, szándéka szerint, mindig összegez. Huszonöt vagy harminc évesen éppen úgy, mint mondjuk hatvanéves korában, - csak egyre óvatosabban. "Összegez" már akkor is, amikor még csak hiszi magáról, hogy író, - sőt akkor a legmerészebben.
Darvas József
-
Könyvtárban lenni jó: néha úgy érzi magát ott az ember, mint valami pályaudvaron, s ha egzotikus tájakról olvas, mintha vonat röpítené távoli partok felé.
Umberto Eco
-
Nehéz a gyermekkor régi jó szokásáról egykettőre lemondani... főleg, ha az ember tizennégy évig volt kicsi, és csak szûk három éve nagy!
Lucy Maud Montgomery
-
Ha az ember tud még vágyakozni, akkor talán fiatal.
Halász Judit
-
Egy bókból két hónapig is elélek.
Mark Twain