William Somerset Maugham

Az életet úgy kell tekinteni, mint valami kalandot. Az embernek égnie kell, kemény, tiszta lánggal, mint a gyémántnak. Kockázatokat kell vállalni, veszélyek közt élni.

Illúzió az, hogy az ifjúság boldog, az öregek illúziója. A fiatalság tudatában van nyomorúságának, s mivel csupa olyan ideállal tömték tele a fejét, amely ellenkezik az élet valóságával, valahányszor szembetalálja magát az élettel, megsérül, sebeket kap. Azt hiszi, összeesküvés áldozata lett, mert olvasmányait szükségképpen idősebbek válogatják meg, eszményi szempontok szerint, és ezek az idősebbek, akik már a feledés rózsaszínû fátylán át nézik a múltat, még beszélgetéseikben is valószerûtlen életre készítik elő. Minden fiatalembernek magától kell rájönnie, hogy mindaz, amit olvasott és hallott, csupa hazugság, hazugság, hazugság; és valahányszor erre rájön, úgy érzi, mintha újabb szeget vernének testébe az élet keresztfáján. Az a különös, hogy mindenki, aki már átment ezen a keserû kiábránduláson, egy benne rejlő, de nálánál hatalmasabb erő ösztökélésére önkéntelenül maga is hozzátesz valamit.

Élményeket akarok! Unom már az örökös készülődést az életre: egyszer már élni akarom az életemet.

Az unitárius vallás tagadja mindazt, amiben mások hisznek, viszont erős meggyőződéssel hisz valamiben, ami előtte sem áll teljesen tisztán.

Az újszülött nem érti még, hogy teste jobban hozzátartozik, mint a körülötte levő tárgyak; játszadozik lábujjával, és nem fogja fel, hogy az inkább az övé, mint a mellette fekvő csörgő; csak fokról fokra, a fájdalom révén kezdi érzékelni a test tényét. Hasonló tapasztalatokon kell átesnie az egyénnek is, hogy énjének tudatára ébredjen. De míg minden egyén tudatában van annak - és itt a különbség -, hogy teste különálló és teljes szervezet, nem mindenki fogja fel, hogy teljes és különálló egyéniség is.

Ösztönösen kifejlődött benne a világ legkellemesebb szokása, az olvasás; nem is tudta, hogy ezzel menedéket épít magának az élet összes bajai elől, de azt sem tudta, hogy ilyen módon valótlan világot alkot magának, amely a valódit nap nap után keserûnél keserûbb csalódások forrásává teszi.

Furcsa dolog az élet. Ha nem vagy hajlandó elfogadni mást, csak a legjobbat, akkor nagyon gyakran meg is kapod azt!

Az ember legtöbbször nem azokat a kísértéseket bánja meg, amelyeknek engedett, hanem azokat, amelyeknek ellenállt.

Az ember lényege az önzés, az önzés az ereje és egyben gyöngesége.

A mûvészet adja meg az élet értelmét és szépségét; (...) vigaszt hoz a fáradt és megviselt embereknek, és tökéletesebb, nemesebb életre ösztönöz.

Amit érdemes megtenni, azt soha nem lehet könnyen elérni.

A demokrácia százéves kísérleti időt élt át: elméletileg mindig lehetetlen volt, ma azonban már gyakorlatilag is látjuk, hogy fabatkát sem ér.

Az egyenlőség a legnagyobb badarság, amellyel valaha is megkísérelték elkábítani az emberi fajt. Mintha az emberek valóban egyenlőek volnának, vagy egyenlőek tudnának lenni! A lehetőségek egyenlőségéről beszélnek. De miért legyenek egyenlő lehetőségek, ha az emberek nem tudják kihasználni azokat? Az emberek egyenlőtleneknek születnek; mindegyiknek más a jelleme, életereje, esze; és ezt a különbséget a lehetőségeknek semmilyen egyenlősége sem szüntetheti meg. A nagy többség mélységesen ostoba. Miért kapjon egyenlő lehetőséget a hiszékeny, együgyû és bátortalanul gyönge tömeg a jellemes, értelmes, munkaszerető és erős kevesekkel?

Ha a házasságban nem az igazit választottad, arra hamar rájössz, ha az igazit választottad, azt sosem veszed észre.

Álmodozók és balgák a boldogságot kergetik, igazi férfi a hatalomra vágyik!

Olyan csodálatos nap volt, hogy úgy gondoltam, kár felkelni.

Az ördög mindig tud idézni a szentírásból, ha azzal a maga malmára hajthatja a vizet.

A meghalás unalmas és komor dolog. Épp ezért azt tanácsolom, tartsuk magunkat távol tőle, amíg lehet.

Ebben a tiszta toszkán levegőben van valami, amitől még a fizikai érzések is spirituálissá válnak. Ugyanolyan, mint amikor az ember Mozartot hallgat: egyszerre dallamos és vidám és borongós, amitől csodálatos teljesség lesz úrrá az emberen, s úgy érzi, szinte testetlenné vált. Néhány áldott percre megtisztul minden durvaságtól, s az élet zûrzavara tökéletes harmóniába olvad.

A szerelem tragédiája nem a halál vagy az elválás. A szerelem tragédiája a közömbösség.