Szerző

Wladyslaw Stanislaw Reymont

Most már tudom, hogy az európai ember meghódíthatja a naprendszert, még a napot is befoghatja, hogy gyárait hajtsa, elrepülhet a csillagokba, de sohasem lépheti át az anyag határát, bûnös keze nem vonhatja félre a függönyt, vak szeme soha nem pillanthatja meg a feltárult Íziszt!
A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék: soha, soha nem látlak többé.
Minden a lehetséges határain belül van! Mivel bennünk veszi kezdetét minden valóság! A gondolat is megvalósulás, amely még rajtunk kívül is tovább él. Isten ábrándjai vagyunk, a világ pedig a mi ábrándunk. Nincs kettősség, csak tökéletes egység, örökös ingajárat a két véglet, a halál és az élet, vagyis a "tudok" és a "vagyok" között!
Mi már a teremtés első napjai óta keressük egymást! Mi már a kezdet kezdetén egymáshoz kívánkoztunk, amikor még őbenne nyugodtunk.
Mélyen hiszek Istenben, szeretem a napfényt, a derûs napvilágot, szeretem az életet, és nagyon félek mindentől, ami nem ebből a világból való!
Lehet, hogy a pokol nemcsak a babonaság és a félelem szüleménye? Úgy tetszik, tudatunk körén kívül rettenetes szakadék tátong, amelyben ijesztő szörnyek nyüzsögnek, titokzatos lények, rejtélyek! S akit egyszer elcsábít a kíváncsiság, belenéz a szakadék mélyébe, elveszett!
Én félnék a szeánszoktól és azoktól a csodáktól, amelyek ott történnek. Meg vagyok győződve róla, hogy e tisztátalan ügyletek mélyén a sátán rejtőzik, és csodákkal kísérti az ember lelkét, az ismeretlen határának átlépésével hitegeti, hipnotizálja, és a szakadékba csábítja...
Csak az emberek szörnyûek! Az élet az egyetlen jó, mi pedig gyötrelemmé és iszonyattá változtattuk! És ez a mi örök tragédiánk!
Nem az evangéliumok irányítják az emberiséget, hanem a bot, az erőszak és a félelem! A börtönnel vagy bitófával fenyegető törvénykönyv nagyobb erkölcsi hatást gyakorol az embercsordára, mint minden vallás együttvéve. És nem Megváltóra vár ma az emberiség, nem ő kell neki, hanem uralkodó, aki képes egyszerre kérlelhetetlen ura és hóhéra lenni.
Elrabollak és magammal viszlek! Harcolni fogok veled, teérted. Legyőzök mindent, meglátod, leküzdöm a nehézségeket, és nem adlak senkinek és semminek!
Alig emlékszem erre a szerelemre! - vetette oda kihívóan a szívének, nyugtalanul várva válaszát, de szíve meg sem remegett, nem dobogott hevesebben, nem emésztette a vágy, csak előtûnt ama szörnyû pillanatok emlékezete.
Néha a menekülésben rejlik a legnagyobb győzelem!
Az árnyakban mindig szörnyû jelenések rejtőznek, az éjszakának megvan a maga örök titka.
A tegnap csak árny a holnapról álmodó ma fényében...
Dőljön össze minden, ami magától nem áll meg, amit nem tart fenn saját ereje.
Az igazságtalanság ejti a legfájóbb sebeket, haragot szít!
Ha a lélek nem kap táplálékot, az alamizsnaként nyújtott kenyér is kővé válik.
Vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem szabad hétköznapi kíváncsisággal háborgatni, mert bosszút állnak az emberen.
Ember vagyok csak, kizárólag az érzékeim számára hozzáférhető valóságban bízom.
Belesüllyedtünk az ostoba, semmit sem magyarázó tények mocsarába, amelyekbe úgy kapaszkodunk, mint a korlátba a szakadék szélén, moccanni sem merünk, gondolni sem merünk arra, hogy az ember belevetheti magát a szakadékba, és nem pusztul el (...), s pontosan ott találja meg az egyetlen igazságot, tulajdon lelkét!