Szerző

Wohl Janka

Az ajándék csak akkor vétetik szívesen, ha kedves, s csak akkor kedves, ha az illető egyén szükségeinek vagy kívánalmainak felel meg.
Amilyen örömet szerezhetünk egy ajándékkal, oly sértő és rossz hatást idézhetünk elő vele. Az ajándék adásra önzéstelenség, tapintat, gyöngédség és ítélőtehetség szükségeltetik.
A szív legnemesebb jósága, a legfényesebb tehetség sem elegendő arra, hogy valóban kellemes társadalmi egyénné tegyék az embert; ehhez a jó modor törvényeinek, a szokás szentesítette társadalmi szabályok ismerete és gyakorlása is szükséges.
Rendesen idegenek előtt palástoljuk hibáinkat s személyiségünk jó oldalait fitogtatjuk, míg azokkal, kikhez a szív és vér legerősebb kötelékei fûznek, kíméletlenül éreztetjük változó kedélyhangulatunk minden szeszélyét, hibáink egész súlyát, hanyag magatartásunk kiábrándító hátrányait. Pedig mily édessé, nyájassá válnék a családi kör, ha mindenki ünnepi ruhában mutatná be egyéniségét, ha kölcsönös elnézés, egymás iránti tisztelet, szelídség és finomság uralkodnék a házinép között!
Népdalok léteznek minden nyelven, (...) melyek a satyra egész keserûségével kelnek ki a házasság ellen. De mind hiába! A meddig a világ áll, az emberek házasodni fognak, az emberek bele fognak vágyni abba a kedvesnek látszó s olykor szépen megaranyozott kalitkába, melyből azután vajmi nehéz a menekülés.
Jóravaló fiatal ember soha sem udvarol komolyan olyan fiatal leánynak, kit nincs szándéka nőül venni.
Névtelen leveleket elolvasni is kár -, de válaszolni reájuk illetlenség és esztelenség egyaránt.
A nőnek legdrágább kincse - jó hírneve, s azért percig sem szabad megvetnie a világ ítéletét. A nőnek az illem társadalmi vallás, s a ki eretnekké válik, azt kérlelhetlenûl elégeti a közvélemény.
Az élet tudománya a következő két maximában foglalható össze: cselekedjünk folyvást a szív és az udvariasság törvényei szerint, és tartsuk mindig szem előtt azt, hogy mit mond majd tetteinkről a világ.