Nép­dalok léteznek minden nyelven, (...) melyek a satyra egész keserûségével kelnek ki a házasság ellen. De mind hiába! A meddig a világ áll, az emberek házasodni fognak, az emberek bele fognak vágyni abba a kedvesnek látszó s olykor szépen megaranyo­zott kalitkába, melyből azután vajmi nehéz a menekülés.

Kapcsolódó idézetek

1. Milyen nagyszerû lenne, ha sohasem menne valaki férjhez, de mindig szép maradna, világoszöld ruhában táncolna, és sokan, sokan udvarolnának neki! Csak az a baj, hogy ha soká megy így, akkor vénlány lesz az ember, (...) és mindenki azt mondja: szegényke. Nem, mégis jobb férjhez menni... Ó, milyen utálatos az élet! Margaret Mitchell
2. A házassággal úgy vagyunk, mint a kalitkával: a kint levő madarak erőnek erejével be akarnak jutni, a már bennlevők meg ki akarnak szabadulni. Michel de Montaigne
3. Hazugság mélyhûtve mindenütt, nekem mindig ezek a megrohadt kapcsolatok jutottak eszembe a szóról, hogy házasság, és libabőrös lettem, mintha villa csikorgott volna a tányéron, hogy csak ez a lepra kerüljön el engem életfogytiglan, a házasság, mert nincs undorítóbb, mint amikor két különnemû ember, már nem tud becsavarodni egymástól, mégis össze vannak drótozva, mert házasságlevelük van, közös lakásuk van, közös szerzeményeik vannak. Az én életemben ilyen kényszerhelyzet ne legyen, sohase legyen! Szilvási Lajos
4. A házasság csak keveseknek való - mondják annak bírálói -, mert arra csak kevesen alkalmasok, hogy egyvalaki mellett egy egész életen át híven kitartsanak... csak kevés olyan ember van, aki bele ne fáradna, halálosan bele ne unna e reákényszerített együttélésbe. Embertelenség tehát egy egész társadalomtól s annak minden tagjától azt követelnünk, amire csak egyes különös hajlandóságú tagjai volnának képesek. Füst Milán
5. Mennyi szép remény, és mind hamvába hol, Mennyi büszke tervünk, mind dugába dőlt, Mennyi butaságot hord hátán a föld, Mindnyájunk úrnője, a halál tudja jól. Van, ki untig játszik, táncol és dalol, Van, ki tehetséget mûvészetbe tölt, Van, ki szívszándékra szép álarcot ölt, Van, ki e világot megvetve szónokol. Hív ábrándok, eszmék, gondok tára vár, Természettől szülten ezerarcúan Tévelygünk e kusza, rövid életen, Hisz itt, a földön minden gyorsan elsuhan, És nem kísér soká a jószerencse sem. Egy marad örökké, mindig: a halál.
6. A házasság is, éppen mint az élet, unalmas, haszontalan és kissé üres, ha túlságosan el van rendezve, oltalmazva, védelmezve. Nem szebb-e, ragyogóbb-e, táplálóbb-e, hogyha - éppen mint az élet - keveréke a piszkosnak és a nagyszerûnek, sárnak és csillagnak, földnek és virágnak - szerelemnek, gyûlöletnek, kacagásnak, könnynek, rútságnak, szépségnek, sebeknek? Edna Ferber
7. Az élet kemény, meg a munka is, persze - ezekkel a kijelentésekkel biztos egyetértenének -, de a házasság hogy lehet az? Pedig azzá válik, amikor az életünkben elérhető összes boldogságot egyetlen embertől reméljük! És az ezen való munkálkodás igenis kemény munka. Elizabeth M. Gilbert
8. A jó házasság is tönkremehet. Egyik pillanatban még szilárd talaj van a lábad alatt, a következőben már nem. (...) Mindketten úgy kezdik, hogy két ember egymásba szeret. Megteszed, amit csak kell? Ha a házasságod veszélyben lenne, harcolnál érte? Ha eltûnik alólad a talaj... és összeomlik körülötted a világ, hinned kell abban, hogy együtt átvészelhetitek. Talán csak erősen kell ragaszkodnod hozzá. És nem számít, mi történik... nem szabad elengedned.
9. Az ember ne házasodjon meg úton-útfélen, mert sok mindent fognak mondani rá. Viszont az is igaz, hogy mindenkinek szeretetre éhes a szíve. Sara Crowe
10. Minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. (...) Viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.