Wystan Hugh Auden

Ha tényleg élni akarunk, a legjobb, ha máris kipróbáljuk.

A szenvedés felől sosem tévedtek ők, a Régi Mesterek: milyen remekül ismerték emberi rangját; hogy zajlik le, amíg más épp táplálkozik, vagy ablakot nyit, vagy épp unottan jár egyedül.

Korunkban a tettek igazi emberei, akik átalakítják a világot, nem a politikusok és az államférfiak, hanem a tudósok.

A gyógyulás (...) nem tudomány, hanem a természetnek való udvarlás mûvészete.

Minden házasság, akár boldog, akár boldogtalan, végtelenül érdekesebb a mégoly szenvedélyes szerelemnél is.

Bár nem mindig emlékszünk pontosan arra, miért is voltunk boldogok, azt sohasem felejtjük el, hogy azok voltunk.

Azért vagyunk a földön, hogy jót tegyünk másokkal. Hogy mások miért vannak itt, arról fogalmam sincs.

Nem kell már a csillag! Kinek ragyog? Oltsátok ki a Holdat, takarjátok el a Napot! Kiszáradhat az óceán, elpusztulhat az erdő, Úgysem hoz már semmi jót a jövendő.

Állj meg óra, hallgass telefon, Kutya, ne örvendj ízes csontokon. Csendet most, zongora s puffogó dobok: Hozzák a koporsót, jöjjetek gyászolók.

Inkább elpusztulunk, mintsem hogy megváltozzunk. Inkább meghalunk félelmünkben, mintsem hogy felmásszunk a keresztre és hagyjuk az illúzióinkat veszni.

Ám olykor a lehetetlen is megtörténik, olykor az álom is valóra válik, és az egész élet új irányt vesz, olykor a Hold is kék színû lesz.

Az intelligens embernél a rutin az ambíció jele.

Hálád előzze meg halálod!