Yuval Noah Harari

Ez a történettudomány egyik legjellemzőbb vonása - minél jobban ismerünk egy adott történelmi időszakot, annál nehezebb megmagyarázni, miért egy bizonyos módon, és miért nem másképp történtek az események. Azok, akik csak felszínes tudással rendelkeznek egy-egy korszakról, hajlamosak csak arra a lehetőségre koncentrálni, amelyik végül is megvalósult. Aztán utólag úgy-ahogy megmagyarázzák, miért volt ez elkerülhetetlen. Akik tájékozottabbak a korszakot illetően, sokkal jobban tudják, melyek azok az utak, amelyeket végül is nem választottak akkor.

A történelem dinamikái nem az emberi jólét növelésére irányulnak. Semmi alapunk nincs azt gondolni, hogy a történelem legsikeresebb kultúrái egyben a legjobbak is a Homo sapiens számára. Az evolúcióhoz hasonlóan a történelem sincs tekintettel az egyedi organizmusok boldogságára. Az emberi individuumok pedig általában túlságosan tudatlanok és gyengék ahhoz, hogy a maguk előnyére alakítsák a történelem folyását.

Ha jobb egészségügyi ellátást adunk az irániaknak és a kínaiaknak, az segít megvédeni az izraelieket és az amerikaiakat is a járványoktól. Ennek az egyszerû igazságnak magától értetődőnek kellene lennie mindenkinek, de sajnos még a világ legfontosabb emberei között is vannak olyanok, akik nem értik ezt meg.

Sok rövid távra tervezett vészhelyzeti intézkedés hosszú távra rögzül. Ez a vészhelyzetek természete: felgyorsítják a történelem folyását.

Eddig, ha az ujjad az okostelefonod képernyőjéhez ért és egy linkre kattintott, a kormány arra volt kíváncsi, pontosan mire is klikkelt az ujjad. A koronavírussal azonban az érdeklődés tárgya megváltozik. A kormányt most az ujjad hőmérséklete és a bőröd alatti vérnyomás érdekli.

Az évek alatt széttöredezett bizalmat nem lehet egy éjszaka alatt újraépíteni. De (...) krízishelyzetben a vélemények gyorsan változnak. Lehet, hogy évek óta elmérgesedett a viszonyod a testvéreddel, de egy vészhelyzet esetén hirtelen mindketten felfedezitek a bizalom és egyetértés rejtett mélységeit, és rohantok segíteni egymásnak.

Ha az embereknek elmondják a tudományos tényeket, és ha az emberek bíznak a közhivatalokban, hogy ezeket a tényeket elmondják majd nekik, az állampolgárok képesek a jót cselekedni anélkül is, hogy a Nagy Testvér ott kukucskálna a válluk mögül. Egy motivált és jól informált lakosság általában sokkal erősebb és hatékonyabb, mint egy ellenőrzött, közömbös lakosság.

Kulcsfontosságú észben tartani, hogy a harag, az öröm, az unalom és a szeretet ugyanolyan biológiai jelenségek, mint a láz és a köhögés. Ugyanaz a technológia, ami felismeri a köhögést, felismerheti a röhögést is. Ha a cégek és a kormányok tömegesen kezdik el gyûjtögetni a biometrikus adatainkat, sokkal jobban megismerhetnek minket, mint amennyire mi ismerjük magunkat, és nem csak előre láthatják az érzéseinket, de manipulálhatják is azokat, eladva nekünk akármit, amit csak akarnak - legyen az termék vagy politikus.

Amikor a lehetőségek közül választunk, nem csak azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy miként győzzük le a közvetlen fenyegetést, hanem azt is, hogy milyen világban fogunk élni, amikor elmúlik a vihar. Mert igen, a vihar el fog múlni, legtöbbünk még életben is lesz - de egy másik világban fogunk élni.

A történelem vastörvénye, hogy minden elképzelt hierarchia tagadja önnön fikcionális eredetét, és természettől adottnak és megkerülhetetlennek állítja magát.

Hogyan különböztethetjük meg azt, ami valóban biológiailag determinált, attól, amit csak az emberek próbálnak biológiai mítoszokkal igazolni? Jól használható aranyszabály az, hogy "a biológia megenged, a kultúra megtilt". A biológia a lehetőségek igen széles skáláját hajlandó tolerálni. A kultúra kötelezi az embereket egyes lehetőségek megvalósítására, míg más lehetőségek megvalósítását tiltja nekik.

A modern tudomány erre a latin kijelentésre épül: ignoramus - "nem tudunk". Azt feltételezi, hogy nem tudunk mindent. Sőt, még kritikusabban, elfogadja, hogy az, amiről most azt hisszük, tudjuk, tévesnek bizonyulhat, ahogy a tudásunk gyarapszik. Egyetlen koncepció, eszme vagy elmélet sem szent és sérthetetlen.

Olyan hatékony új technológiákat fejleszt az emberiség, amelyek elpusztíthatják az emberiséget, de akár tökéletesíthetik is azt. Az a kérdés, mihez kezdünk az olyan technológiákkal, mint a mesterséges intelligencia és a biotechnológia.

Egy autokráciában a népnek nincs politikai hatalma, így könnyebben küldik őket háborúba. Magukat nem öletik meg szívesen az emberek, másokat viszont már igen. Egy diktátor könnyebben elküldi az embereit háborúba, mint egy választott parlament.

A mesterséges intelligencia és gépi tanulás fejlődésével olyan tökéletes totalitárius rendszer építhető, amit még nem láttunk korábban.

Gyakran látjuk, hogy diktatúrák, autokrata rezsimek nem jól felfogott érdekükből indítanak háborút, hanem hogy eltereljék az emberek figyelmét az ország problémáiról.

Az európaiak ma a történelem legbékésebb időszakát élik. De az emberek csak ritkán gondolnak a békére, mivel azt egy közhelyes dolognak, nem valamiféle drága ajándéknak tartják, amit nehezen szereztek meg.

A történelem nem tûri a vákuumot. Ha az éhezés, a járvány és a háború hanyatlóban van, akkor az emberiség teendőinek listájára szükségképpen fel kell kerülnie valami másnak. És ajánlatos nagyon alaposan meggondolnunk, mi legyen az. Másképp hiába aratunk teljes győzelmet a régi csatatereken, teljesen felkészületlenül érnek bennünket az új ütközetek.

Sok gondolkodó, politikus, sőt közgazdász is azon a véleményen van, hogy a GDP-t ki kellene egészíteni, vagy épp helyettesíteni kellene a GDH, a Gross Domestic Happiness, azaz a bruttó hazai boldogság értékével. Elvégre mit akarnak az emberek? Nem termelni. Boldogok akarnak lenni. A termelés is fontos, mert ez szolgáltatja a boldogság anyagi bázisát. De a termelés csupán eszköz, nem cél.

A forradalmak általában kiszámíthatatlanok. Az előrejelzett forradalmak nem történnek meg, mert azok ellen felkészülnek a hatalmon lévők.