Amikor a lehetőségek közül választunk, nem csak azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy miként győzzük le a közvetlen fenyegetést, hanem azt is, hogy milyen világban fogunk élni, amikor elmúlik a vihar. Mert igen, a vihar el fog múlni, legtöbbünk még életben is lesz - de egy másik világban fogunk élni.

Kapcsolódó idézetek

1. Van úgy, hogy az ember a vihar útjába kerül, de ilyenkor nincs mit tenni, várni kell, míg elhalad fölöttünk. De tudnunk kell, hogy el fog menni.
2. A világ még várhat: mi lecsekkoljuk, érdemes-e élni, aztán ha igen, visszajövünk a világért, és megváltjuk azt is majd, persze. Türelem. Türelem, ami nekünk most még nincs, de lesz, ha eljön az ideje. Kemény Zsófi
3. Gyakran beszélünk arról, hogy meg kell menteni a bolygónkat, de a helyzet az, hogy mindezt a magunk megmentése érdekében kell véghez vinnünk. A természet - velünk vagy nélkülünk - megújult erővel él majd tovább. David Attenborough
4. Vannak világok, amiket kinövünk. Megharcolunk érte, benne élünk, aztán meg érezzük a késztetést, hogy egy újat hódítsunk meg. Ugord csak át az akadályokat, merj csak hinni abban, hogy képes vagy legyőzni a nehézségeket, merd elengedni a biztosat a bizonytalanért, hiszen ha hiszel abban, hogy nincs vége a világnak azután, ahol most vagy, és mindig csak jobbat kaphatsz attól, amiben épp élsz. Oravecz Nóra
5. A halál árnyékában elgondolkodunk az életünkről. Átkozzuk magunkat, hogy sok mindent másként kellett volna csinálnunk. Fogadkozunk, ha megússzuk és kapunk még egy esélyt, akkor mindenen változtatunk. Na és mit teszünk, ha elmúlik a veszély, elmúlik a félelem, és tényleg kapunk még egy esélyt? Ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Mert az emberek soha nem változnak. Csak még rosszabbak lesznek.
6. A halál árnyékában elgondolkodunk az életünkről. Átkozzuk magunkat, hogy sok mindent másként kellett volna csinálnunk. Fogadkozunk, ha megússzuk és kapunk még egy esélyt, akkor mindenen változtatunk. Na és mit teszünk, ha elmúlik a veszély, elmúlik a félelem, és tényleg kapunk még egy esélyt? Ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Mert az emberek soha nem változnak. Csak még rosszabbak lesznek.
7. Van a vihar. Amiről tudjuk, hogy létezik, ám mégsem készülünk rá. Mert nem lehet. Lehet előre jelezni jöttét, de erejét, útját nem mindig lehet kiszámítani. Mert szabad. És zabolátlan. Amerre megy, feldúl mindent, ami útjába kerül. Volt egy házad, volt egy életed, volt egy terved. És a vihar mindent felülír. Csitáry-Hock Tamás
8. Valahányszor azt hisszük, ismerjük a jövőt, még ha csak egy pillanatig is, az megváltozik. Néha a jövő pillanatok alatt teljesen megváltozik, és számunkra csak a következő lépés eldöntése marad. Dönthetünk a félelem mellett, hogy csak állunk ott, remegve, mozdulatlanul, a legrosszabbat feltételezve, ami történhet, vagy előrelépünk az ismeretlenbe azt feltételezve, hogy csodálatos lesz.
9. Olykor a sors visszafordíthatatlanul megindul egy adott irányba, akárcsak a homokvihar. (...) Amikor véget ér, magad sem érted, hogyan szabadulhattál meg élve belőle. Vagyis valójában még abban sem lehetsz egészen biztos, hogy egyáltalán elhaladt már fölötted. Csak egy dolog világos: túl ezen most már nem az vagy, mint aki voltál, mielőtt ide beléptél volna. Igen, a viharnak ez az értelme. Murakami Haruki
10. Megtanultam, hogy a vihar nem mindig csak mostoha idő, és egy tûz valami újnak a kezdetét jelentheti. Kiderült, hogy a szürkének sokkal több árnyalata létezik a világon, mint amennyiről valaha is tudtam. Megtudtam, hogy olykor az a legnagyobb bátorság, ha félünk valamitől, mégis továbbhaladunk. Végezetül megtanultam, hogy az élet valójában nem kudarcokról és sikerekről szól, hanem arról, hogy jelen legyünk abban a pillanatban, amikor nagy dolgok történnek, amikor minden megváltozik, önmagunkat is beleértve.