- Borzasztó dolog meghalni (...). - Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet... Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek... Te hinted le éjtszaka a harmatot a fûre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtûk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe.

Kapcsolódó idézetek

1. Ritkán látszik meg a sárról, hogy hópehely volt azelőtt. Heltai Jenő
2. Azt beszélik, könnyű megfeledkezni a gondokról, ha jó idő van. De elég egy hűvös fuvallat, hogy visszafújja az arcunkba a valóságot.
3. Itt nyugszom én, Olvasod te, Olvasnám én, Nyugodnál te.
4. Valami hiányzik, ami nincs. A csend.
5. A hó csak annyit jelent, hogy túl hideg van ahhoz, hogy eső essen. Stephenie Meyer
6. Sokan csak azért lesznek idegesek, mert látják, te milyen nyugodt vagy.
7. A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el. Albert Camus
8. A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el. Albert Camus
9. Igaz, ami igaz, a hó valamivel szárazabb, mint az eső. Stephenie Meyer
10. Úgy tûnik, csak az öregek képesek úgy ülni egymás mellett, hogy szavak nélkül is élvezik egymás társaságát. A türelmetlen fiatalok nem bírják ki, hogy ne törjék meg a csendet. Pedig a csend tiszta és áldott. Összeköti az embereket, mert csak azok tudnak szótlanul ülni a társuk mellett, akik szeretik egymást. Nicholas Sparks
11. A zene rendet teremt a csöndben. Gabriel García Márquez
12. A bölcs nem vitatkozik. Hallgat, és csendben halad az útján.
13. A halál olyan gyönyörû lehet. Feküdni a puha, barna földben, s hallgatni a csöndet, míg a fûszálak hajladoznak a szélben az ember feje fölött. Ott nincs sem tegnap, sem holnap. Az ember elfelejti az időt, megbocsát az életnek, és békében nyugszik. Oscar Wilde
14. Míg iszod a kávéd s én a teám, csak ülünk egymás mellett némán. Szeretném tudni, most mi lesz, nem szólsz hozzám, mégis hazudsz nekem.