Miközben hallgattunk, eszembe jutott, amiről még soha senkinek nem beszéltem. Amikor sétáltunk. Csak mi hárman. Én voltam középen. Nem emlékszem, hogy hová mentünk vagy honnan jöttünk. Még az évszakot sem tudom felidézni. Csak arra emlékszem, hogy kettőjük között lépkedtem, és életemben először éreztem, hogy tartozom valahova.

Kapcsolódó idézetek

1. Akit feledni akarunk, arra gondolunk. Jean de La Bruyére
2. Amikor távol vagyunk a szeretett lénytõl, minden járókelõ õrá emlékeztet. Paulo Coelho
3. Ha valaki keresztezi az utunkat, mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek.
4. Az égési sérülésben elhunytak kapnak árengedményt a hamvasztásnál?
5. Bármennyi közös időt szánt is nekünk a sors, egy percet sem akartam veszíteni belőle. Stephenie Meyer
6. Ne feledd, ha az emberek összesúgnak a hátad mögött, az csak annyit jelent, hogy két lépéssel előttük jársz!
7. Talán egy napon, évek múlva - ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul - képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad. Stephenie Meyer
8. Van, mikor tisztább eltörni egy tányért, mint elmosogatni. Fodor Ákos
9. Ahova érdemes elmenni, oda nem vezet rövid út. Vavyan Fable
10. Ha nem gondolsz is rám ezer évig, én egy órán belül ezerszer gondolok majd rád.
11. Mennyire tudunk együtt örülni egy ember megszületésének! Az elmúlás fájdalmában is őszintén osztozunk. A kettő között nem lehetne egy kicsit emberibbnek lenni?
12. Valamivel többet gondolok rád, mint amennyi az időmből telik. Szilvási Lajos
13. Egyszer ütöttem mellé, azóta kék az ég...
14. Mélyponton lenni jó dolog, mert onnan csak fölfelé visz az út.