Néhanap velük álmodom, hangjukat hallom, szólnak: "Itt vagyok." Hómezők, a sár alatt, völgyekben, dombokon nyugszanak. Testüket, vérüket, könnyeiket őrzi a föld, végtelen tengerek. Izzik fenn a láthatár, a tiszta szél lelkükért sóhajt már.